Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2016. szeptember 21., szerda

Krúdy Gyula utca 15.

Fedezd fel!

A gesztenyefa udvaros ház


Még javában tartott a nyár, mikor jártam a várost, és hagytam, hogy valamelyik ház meghívjon magához vendégségbe. :) Ezúttal ismét az egyik kedvenc városrészemben, a Palotanegyedben hagytam magam elveszni. A Krúdy Gyula utcán baktattam, távolról már hallatszott a körút zaja, előre örültem, hogy a kis tér szélén a virágágyásoknál megint rám kacsint a kis Csirkefogó szobor. Az, ami annyira élethűen pimasz volt, mikor évekkel ezelőtt elmentem mellette, hogy nem lehetett nem észrevenni! Azt hiszem – egyébként – innen indult a szobrokkal kötött barátságom...  :)


Csirkefogó-szobor

…ám egy óvatlan pillanatban nyikorogva kinyílt mellettem egy nehéz fakapu, és megzavarta gondolataimat. Ahogy odapillantottam, csak úgy húzta befelé a látvány a tekintetem! A keskeny járdát övező sűrű kőépületek mélyén sötét előcsarnok mögött felüdülést jelentő égig érő fák és sűrű aljnövényzet csalogatott befelé. :)














A korábban zsúfolt, nyüzsgő környékből, mintha kiemeltek volna, úgy csöppentem bele ebbe az árnyékos, hűvös, végtelenül csendes világba! Az előtérbe kevéske fény szűrődött be az utcáról, a kovácsoltvas rácsos nagykapun, illetve a kert felől. A derengő fény megvilágította a sárga falakat, a mennyezetről lefutó fehér virágfüzéreket. A szürke terrazzo burkolaton pedig fekete minták követték az útvonalat. Kétszárnyú ajtók vezettek tovább, egy a kert felé, egy a lépcsőház meredekéhez. Eredetiben megmaradt mart üvegük felett félkörívben négyzetekbe zárt virágok, és egy szál fehér szirmos virág várta haza lakóit.



























A lépcsőház korlátjának sűrű kacskaringóit sokáig nézegettem. Nem csak elkészíteni volt aprólékos, bonyolult munka ezeket, de magát a mintát megrajzolni is élmény lehetett! Azt pedig különösen szeretem, amikor a lépcsőházakban kerek ablakok láthatók, behálózva kovácsoltvas alkotásokkal. :) A lépcsőfordulókban a színes ablaküvegek mögött nagy gesztenyefa levelek kopogtattak, és tapadtak rá az üvegre. 



























A folyosókra vezető ajtók még itt is régi patinájukban láthatók, bár több helyen már lefestették az eredeti rézkilincseket. A telek belsejébe mélyen húzódó hosszú keskeny folyosókon mindig tériszonyom van, ha lenézek. A lakók már biztos hozzászokták, de én azért nem szívesen futkosnék a csúszós járdáján telente. Kővirágok és muskátlik védelme mögül kilesve, lent a keskeny betonutak három, sűrű aljnövényzettel borított területre szabdalták a kertet. A két hatalmas gesztenyefa jóleső hűvöset adott, és itt-ott utódokat is nevelgetett.

















Eljutottam a ház hátsó traktusához. Ez már jóval szerényebb, málladozó képet mutatott. Pont, ahogy szeretem. :) A cselédlépcső halványzöld falát piszkos sárga váltotta fel. A szintek beugróiban pedig talán egy kivételével megmaradt a tároló, vagy mellékhelyiség nagy faajtaja is. Többségében kulcsra zárva, ki tudja, mit rejthet manapság? ;) Az egyenetlenre kikoptatott lépcsők mellett a kapaszkodó korlát is egyszerű, mégis – mára azt mondhatnánk – elegáns mintát kapott. A kert végén balra egy széles átjáró vezetett a szomszédos ház kőkerítésével szegélyzett keskeny udvarra. A földszintes lakásoknak itt saját kis zug jutott. Fehér kerti székek mellett macska pihent. :)











A házról igen kevés adatot találtam. 1893-ra dátumozták azt a megbízást, melyet a tulajdonos Reitter József adott a tervezőnek, Fort Sándornak, hogy megvalósítsa a mai Lőrinc pap tér szomszédjában ezt az eklektikus háromemeletes lakóházat. A korábbi utcanév szerint, József utca 15. címzéssel a lakók között Szilvássy Pál székesfővárosi mérnök, dr. Ottava Ignácné, - született Fodor Józsa - egyetemi orvostanár özvegye szerepelt, de ide levelezett Gazdy Jenő posta és távírda segédtitkár, valamint Fejér József székesfővárosi kezelő főtiszt is. 
Én azonban nem találkoztam egyikükkel sem :), de most éppen senki mással sem, aki kicsit mesélni tudott volna arról, milyen volt az élet egykor itt, a Krúdy Gyula utca 15-ben. De nem bánom, mert így titokzatosan is kellemes élmény volt ez a ház! :)
















Forrás:
Helyszínbejárás 2016.  
e-levéltár