2013. április 30., kedd

Ferenchalmi Szűz Mária-kápolna

Nézz fel!

Sissi imái a lombok árnyékában


Időutazásaink során, tavaly már eljutottunk Zugligetbe villamossal és a szép János-hegyet is „megmásztuk”. Sétánk most arra a forgalmas, kanyargós útra visz, melyen sokan Budakeszi irányába hagyják el a várost. Mi azonban elidőzünk még ezen a környéken, hiszen a körülölelő gazdag növényvilág szebbnél szebb régi, százéves villákat, épületeket rejt.

Kramerlauff Ignác, tárnokszéki titkárként kezdte pályafutását, majd Buda aljegyzőjeként és városi tanácsosként tevékenykedett. Mikor 1790-ben II. Lipóttól nemesi címet kapott, nevét Kramerlaufról Kalmárffyra változtatta. A budai városbírói tisztségét ekkortól már új nevével tölthette be. Nejével, a nemesi származású Reinprecht Katalinnal közös birtokukon itt, a Ferenchalom területén, saját költségükre egy kápolnát terveztettek. A Hárshegyi- és Budakeszi út sarkán, az út felett egy kis templom magasodik a sűrű növényzet takarásában. Az 1822. október 6-án Szűz Mária és Nepumuki Szent János tiszteletére felszentelt épület, részben az egykori budaszentlőrinci pálos kolostor (romjai a Gyermekvasút, Szépjuhászné állomásánál láthatók) köveinek felhasználásával készült el. A kis kápolnának Sissi is gyakori látogatója volt, mikor gyermekeivel, Gizellával és Rudolffal 1866-ban a szomszédos villában töltötték a nyarat, Kochmeister Frigyes báró invitálására.

Amikor 1927-ben a főváros Kalmárffy örököseitől megvásárolta a kápolnát, szépen restaurálták és oldalsekrestyével bővítették. A Nepomuki Szent János képét ábrázoló főoltárképet Raksányi Rezső készítette. Belső berendezése a fa karzattal még a II. világháború idején is sértetlen maradt. Pusztulása ezután kezdődött, s az elmúlt években egy tűzeset is tovább rontott állapotán.

A kéttornyos, neogótikus kápolnához pár lépcső vezet fel az úttól, melyet mára rozsdás vaskapu és szögesdrótos kerítés véd a betolakodók ellen. Kertjét a növényzet sűrűn benőtte már. Szép, fehér homlokzatán szolid díszítések láthatók. Ablakait rács fedi. A tornyok között az oromzaton Kalmárffy és Reinprecht család címere látható. Erős lakattal lezárt, megviselt fa ajtaján egy-egy rés enged betekintést a hajdan volt szép belső térbe. 


A kis kápolnát az utolsó hónapokig a KÖH kezelte. Tetőszerkezete a tűzeset után felújításra is került. A Nyék-Kurucles Egyesület önkéntesei is szívükön viselik az épület sorsát, és amennyire lehetőségük nyílik rá, óvják és rendben tartják. A Magyar Építész Kamara oldalán olvasható 2011-es fejlemények alapján az épület a Máltai Szeretetszolgálat tulajdonába került, akik gyerekek részére szeretnének itt foglalkoztatót, valamint a felügyelőknek vizesblokkal ellátott szobákat létesíteni. A szabályozási tervek alapján a kápolna bővítését a föld alatt kívánják megvalósítani.


Forrás:
Helyszínbejárás 2012, 2013.
Házak, kertek, emberek – Nyék-Kurucles Egyesület. Budai Polgár Könyvek II. 2002.
muemlekem.hu
mek.hu






 


 




 

 





A tűz előtt

 



2013. április 23., kedd

Múzeum utca 11.

Tudtad?

Károlyi palota


A Palotanegyed – mondhatni, a város szívének csücskében – jövet-ment útba esik, ám most kifejezetten a Károlyiékhoz indultam képzeletben vendégségbe. Mivel Károlyiék világában könnyen elkeveredhetett itt az ember, akkoriban bizony pontosan meg kell fogalmazni azt a díszes báli meghívót, mégpedig a Múzeum utca 11. számú épülethez, hiszen ha megállunk a Pollack Mihály tér sarkán és szétnézünk, szinte minden második palota a családhoz tartozott.

A  szépen felújított sarki, zárt beépítésű  palota, kétemeletes homlokzata, a Múzeum utcára és az Ötpacsirta utcára néz. A neoreneszánsz palota gróf Károlyi Sándor felkérésre a Skalniczky és Koch építésziroda megbízásával épült 1869-ben Pucher József tervei alapján. Az örökösödést és a többszörös tulajdonosváltást követően 1933-ra gróf Károlyi István fóti- és 1949-től Károlyi István budapesti lakos kezébe került. A homlokzatok fala kváderköveket utánzó mintával készült, az ablakok pedig kosáríves díszítéssel. A sarokra néző egyetlen, kőkorlátos erkély szomszédos ablakai mellett a stukkódíszekben a kétsárkányos Károlyi címer és a monogram is látható. Az élénk társasági élethez igazodva a palotába a Múzeum utca bejáratánál hajtottak be a kocsik az udvarra - ahol egyébként lovarda és istálló is rendelkezésre állt. A hintókból kiszállva a vendégek a földszinti fogadóba érkeztek, majd a bálok és a látogatás végeztével a Dienes László - ma Ötpacsirta - utcai kapun távoztak.

Ám, mielőtt még ilyen gyorsan átsuhannánk a palotán, nézzünk kicsit körül! A főkapun benyitva pár lépésre, bal oldalon a kétszárnyú ajtó egy előcsarnokba vezet, melynek végén a díszlépcsőház pazar pompája tárul elénk. A növénymintás mozaikpadló helyenként már hiányos, de szépsége most is árulkodó. A kör alakú csarnok márványlépcsőit barokkos, megtört ívű kovácsoltvas korlát szegélyezi. Az emeleti erkélyét két faragott kőkonzol tartja. A lépcsőház  világítását  nagyméretű ablakok, és a gazdag díszítésű falikarokhoz tartozó eredeti bronz lámpák szolgálják. Szépségében sértetlenül megmaradt az a hatalmas tükör is, mely a palota talán legnagyobb értékét mutatja, a tökéletes állapotban látható Lotz-freskót a mennyezeten. A kör alakú festett égbolt érdekes megoldásaként a lépcsősor kovácsoltvas korlátja ismétlődik szegélyként, mely Aurórát, a hajnalhasadást ábrázolja. Az első emeleten a családtagok lakosztályai, az ebédlő és a díszterem állt rendelkezésre szép márványkandallóval és bronzcsillárral. A második emeleten képtár volt, amit sajnos az 1912-es tűzeset miatt már nem tudták megmenteni. A grófi lakosztályokat és helyiségeket faragott, díszes, kétszárnyú ajtók kötik össze, melyeken még az eredeti rézkilincsek láthatók.

Az épületet 1969-től a MÁV Épületfenntartási Főnökség kezelte. Több intézményük és hivataluk mellett, 1964-től az Országos Idegenforgalmi Hivatal is helyet kapott itt. A földszinten a MÁV Szimfonikus Zenekar irodái, társalgója és próbaterme van, mely egy-egy koncert alkalmával megnyitja kapuit a közönség előtt is!


Forrás:
Helyszínbejárás 2012, 2013.
Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez: Budapesti Városszépítő Egyesület – 1985.
www.mavzenekar.hu









 


 


 



 

 


 

 


 


 








2013. április 16., kedd

Az Áldás Utcai Általános Iskola

Tudtad?

Egy áldásos gyermekkor emlékei


Egy korábbi bejegyzés alkalmával már jártunk itt a Rózsadombon, s ahogy az lenni szokott a szép helyekre mindig visszavágyik az ember. Sétánk során most néhány sor erejéig vissza is ülünk az iskolapadba, hogy megismerjük egy olyan épület történetét, ami első ránézésre akár – ha nem is hegy- – de dombtetőre épült vár lehetne.

Nyissuk hát ki az olvasókönyvünket az első fejezetnél, épp annál az évnél, mikor 1911. október 20-át írtak. Bárczy István polgármester oktatási programjának alapján, Székesfővárosunk építési engedélyének pecsétje ugyanis, ekkor került Zrumeczky Dezső azon terveire, mely egy népies, szecessziós iskola megvalósulását jelentett az Áldás és a Szemlőhegy utca sarkán.


Az első csengő 1912. szeptember 7-én jelezte a tanévkezdést a 233 tanulónak, akik a környező villatulajdonosok gyermekei és házmestergyerekek voltak. Az 1913-ban kiadott használatbavételi engedély alapján a lányok és a fiúk elkülönítve, négy-négy 30 fős osztályokat alkottak, a déli illetve az északi szárnyban. A korszerű épület alagsorában konyha, mosókonyha, központi fűtés, kamra is volt, valamint itt kapott lakást a gondnok és az iskolaszolga is, aki szünetekben péksüteményt árusított a nebulóknak. A tantestületi szoba mellett, kisdedóvó, óvodai dajkalakás és szertárak létesültek. Az orvosi rendelőben pedig Németh László író, mint az iskola orvosa is tevékenykedett. Az első világháborúban itt hadikórház üzemelt, melynek árulkodó jeléül szolgáltak a linóleumba nyomódott ágyak mélyedései. A környék híveinek a második világháborút követően a tornaterem, templomuk megépüléséig istentiszteleteknek adott otthont.

A változatos formákat felvonultatót magastetős, fatornácos bejáratú iskola kapujának terrazzóján kedves jelképként jelenik meg a bagoly. A zegzugosnak tűnő épület lépcsőkorlátjai színesre festett állatok formáit ismétlik. Tantermei tágasak, barátságosak és ablakaik is változatosak. Az iskola „áldásos” munkáját többek között az is mutatja, hogy a sportok területén szépen teljesítő diákok kupáit és okleveleit, csak úgy, mint az ötletes kézműves munkáikat a folyosók is őrzik. A tavalyi 100 éves iskola ünneplésére nagy izgalommal készültek a dolgozók és a gyerekek! Iskolájuk szeretetének jele annak az ötletnek a megvalósulása, hogy egy-egy csempét megfestve mindenki elmondhassa üzenetét, gondolatát az épületnek és az utókornak emlékként. Így született meg az a 857 db. egyedi alkotás, mely a lépcsőfordulókat díszíti. Látogatásomkor egy kislány büszkén mutatta saját munkáját, aztán gyorsan futott is énekelni, kórusra.

Felnőttként a kisiskolás évekre jóleső nosztalgiával gondol az ember, pedig tudjuk, hogy néha nehéz volt az iskolatáska. Lassan kicsöngetnek és vége az órának. Házi feladat: egy kellemes élmény felidézése az iskolás évekből! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Verrasztó Gábor: Budai históriák/ Áldás Utcai Iskola – Napkút Kiadó, 2011.
budaipolgar.hu/helytortenet
aldasuai.sulinet.hu





Képek a kezdetekről ... (Forrás: SZEK, BP.Gy.)

Itt még nem volt kész a kerítés

A belső udvar

Napjainkban ...

Vár-szerű háztető

Tornácos bejárat a Szemlőhegy utca felől

... és az Áldás utca felől

Faragott gerendákkal

Áldás Kuckó bejárata díszes kapuval

Mintával és kopogtatóval


Tágas lépcsőház dekorációkkal

Népi építészet motívumai a korlátokon ...

... színesben is

Pepita folyosó öltözőszekrényekkel ...

... és a gyerekek munkáival,  ...

... és az oklevelekkel

Világos, de üres osztályterem, mert a gyerekek ...

... éppen osztályfényképezésen vannak

Az iskola híres tanulója volt - többek között - Udvaros Dorottya is

Olvasókönyvek és iskolaszerek a régi időkből

Felülvilágító ablakok a rajzteremben


A változatos csempe mozaikok a gyerekek és tanárok munkái,

melyek a 100 éves ünnepségre készültek

A tanári felé keskeny lépcső vezet a legfelső szintre

A bejáratnál bagoly köszönti reggelente az érkezőket.

Mára vége a tanításnak! :)