Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. május 28., kedd

Mézeskalács házak a sínek mentén I.

Fedezd fel!

MÁV lakótelep – Rákospalota


Az 1869-ben alapított Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) – mint ahogy pl. az Óbudai Gázgyár vonatozásában is láthattuk – dolgozói számára nem csak munkát adott, de a lakhatást is igyekezett szervezett módon és magas színvonalon megoldani. Az első utunk az M3-as bevezető szakaszára visz, ahol a Rákos út, Széchenyi út, Vasutastelep utca és Wesselényi utca által határolt területen teszünk egy kellemes sétát. (Térkép)

Az 1900-as évek elején az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, illetve nagyobb részben Károlyi István gróf tulajdonában a környező területen szőlőültetvények voltak. Ennek egy részét a MÁV már 1889-ben elfoglalta, hogy a vasút számára Vác felől Óbuda irányába a közvetlen kanyarodást lehetővé tegye. A szőlőültetvény kipusztulását követően ez a terület a MÁV részére kiválónak bizonyult arra, hogy felépítse Budapest legnagyobb kocsiszerelő műhelyét, mivel a Nyugati pályaudvaron 1847-től üzemelő karbantartó állomás, a rohamos fejlődés miatt már szűkösnek bizonyult. Az új vágányhálózat építését és az Istvántelki Főműhelyt 1903-ban kezdték megvalósítani.

Az itt dolgozó több száz munkás részére a vasúttársaság komfortos életkörülményeket biztosított, a vállalat felé tett teljes elkötelezettségük ellenében. A munkások és tisztviselők elhelyezésének megoldására két ütemben zajlott építkezés.

A mai Rákos út, Szent Korona útja, Ozmán utca, Széchenyi út által körbezárt területen 1907-től 30 darab, WC és fürdőszoba nélküli, négylakásos, földszintes kis házak épültek, melyek mindegyikéhez, sövénnyel elválasztott kis kert tartozott. Az Ozmán utcától a Vasutastelep utcáig 1904-től, a második szakaszban építkeztek. A szecesszió jegyeit magán viselő és már vezetékes vízzel is ellátott(!), kétemeletes, lakásonként egy-, ill. kétszobás házak, a földszintesekhez képest jóval elegánsabbak voltak. Itt már jobban ügyeltek a lakók kényelmére, hiszen nagy előszoba, konyha, éléskamra és WC is – igaz, fürdőszoba nélkül –tartozott a 252 új lakáshoz. A lakók önálló kertrészükön veteményest gondoztak, de sertést és tyúkot is tarthattak. A közel kétezer lélekszámú telep az 1920-as, 30-as években élte fénykorát.

Mivel a megmaradt telepet ma már csak lakóházak alkotják, nem meglepő, hogy feltűnést kelt, ha a helyiek kis falujába idegen érkezik. Látogatásomkor két idős úrral beszélgettem, akik korábban a MÁV alkalmazásában álltak. Tőlük tudtam meg, hogy a főműhely területén régen munkáskaszinó és sporttelep működött, illetve egy népfürdő is létesült – kiváltandó a lakások fürdőszoba hiányát. A Kultúrházban könyvtár, biliárdterem és mozi is várta a munkásokat, de itt gyakorolt a MÁV fúvós és szimfonikus zenekara is. Az iskola mellett a telepen piac és kertészet is szolgálta a lakók kényelmét.


A terület többször is a városrendezés áldozatául esett. 1945 után a lakások állami kézbe kerültek. 1970-től 10 év leforgása alatt a korszerűtlen kis földszintes házakat és egy emeletes házat is lebontottak. Helyükön ma nagy lakótelep áll. A korábbi egységet ráadásul az M3-as autópálya szakasza is kettévágta. Az egyforma típustervekről mintázott emeletes, két L alakú, 2x6 lakásos épületek lakásméretei eltérők voltak. Sokan, azóta az eredetileg kb. 50-60 nm-es lakásaikat átépítették és a hátsó nyitott verandákat is beüvegezték. A megmaradt, összefüggő terület védelmére létesült a MÁV Telep Baráti Köre. Az egyik, idős beszélgetőtársam jegyezte meg, hogy a telep közepén állt óvoda bontása után felszabadult területen sikerült megakadályozniuk egy új lakópark felépítését.

A beszédes nevű utcákban (Mozdonyvezető, Mozdonyfűtő, Vasutaskert, Vasutasház utcák) sétálva látható, hogy csigavonalas, íves pártázatok adják az épületek egyik jellegzetességét. A „mézeskalács házakra” jellemző spaletták itt a zöld minden árnyalatában és minőségében megtalálhatók – már, ahol még nem szedték le. A tetőformák sokfélesége és az eltérő ablaknyílások teszik változatossá az épületeket.

A Szent Korona útjáról nyílik egy U alakú, az előzőektől eltérő épülettömb, mely okkersárga színt kapott. Külön érdekessége az a tipikus, fehérre festett betonkerítés, melyet a vasúti megállóknál is láthatunk. Az Istvántelki Főműhely magasabb beosztású dolgozói, a tisztviselők kaptak itt lakásokat. A központi udvar közepén 4 oldalról, lépcsős lejárat vezet a vasajtós óvóhelyekre. A két épülettömb 3-3 lépcsőházában eredetileg talán 8-8 lakás lehetett. A hozzájuk tartozó hátsó kertekhez keskeny utacskák vezetnek. Itt még sok helyen állnak - bár nyilván eredeti rendeltetésükhöz képest használaton kívül - a sertés- és tyúkólak.


Érdemes elsétálni, kirándulni ebbe a kedves kis „faluba”, ahol szemmel láthatóan megállt az idő! Csend, béke és nyugalom van itt. Idős nénik gondozzák virágaikat, kiskertjeiket, és macskák nézelődnek az ablakpárkányból.


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
bpxv.blog.hu
Istvántelki Főműhely
epiteszforum.hu
old.ktenet.hu

MÁV-telep
Változatos tetőszerkezet, íves díszítéssel

Macska az ablakban




Itt is megvannak még az eredeti spaletták

Jellegzetes kerítés

Beszédes nevek

Típusépületek

Típusépületek

Típusépületek

Hátsó udvar

A tisztviselők háza...

... jellegzetes csúcsos sarokkal




... és változatos ablakokkal

A belső udvar homlokzata

Kakukktojás a szimmetriában ;)


Az U alakú tömb...

... egyik lépcsőházi bejárata


Ahol megállt az idő: régi, kopott táblák






Kijárat a lépcsőházból a hátsó kertek felé...

Ahol megállt az idő: tyúkólak

A tyúkok varrni tanulnak :)


Ahol megállt az idő: Lenin utca 11.
Variációk egy témára :)

Variációk egy témára :)
 
Kiskertek virággal...

... és macskával
 

2013. május 21., kedd

Andrássy út 92-94. – Hübner-udvar

Nézd meg!

Ostyaüzem a körönd legszebb bérházában



Mai látogatásunk az impozáns Andrássy úton a Kodály köröndre vezet. A környező épületek monumentalitásukban, de apró részleteikben is figyelemreméltóak! A 83-85. számú épület a Vasutas ház, a 87-89., az Andrássy-udvar, melynek Kodály Zoltán is lakója volt, ma emlékmúzeumban várja a látogatókat. A teret az ő tiszteletére nevezzük 1971 óta Kodály köröndnek. A másik, szép sgraffito technikával készült díszes ház a MÁV nyugdíjintézetének bérháza volt. A negyedik épület, melyet most alaposan szemügyre is veszünk, számomra talán a legkedvesebb.

A pontos cím alapján ennek a negyed körcikk épületnek három bejárata is van. Az Andrássy út 92-94. szám, a Kodály körönd 4. valamint, a Szinyei Merse Pál utca 1. szám. Az első látogatásom alkalmával éppen filmet forgattak itt, s hogy ne váljak szereplővé, a díszleteket kerülgetve, melléklépcsőket bejárva alaposan megismertem a ház apró részleteit is. 


Hübner Nándor építési vállalkozó megrendelésére, a neoreneszánsz stílusú, két belső- és egy külső udvaros épület terve Bukovics Gyula asztalán látta meg a napvilágot, és 1883-ra vált valósággá. Az első tulajdonosváltást követően a házak az államosításig Freud Béla és családja birtokába kerültek. Egy 1988-as forrás számol be arról, hogy az épülettömb I. emeleti egyik lakása 1945-től Kondrajev szovjet tábornoknak adott szállást, majd az MTK, később a Textiles szakszervezet tulajdona lett. 1956-tól a Hazafias Népfront kerületi bizottságának helyiségeit, illetve lakást alakítottak itt ki a gondnok részére. A helyiségeket eredetileg értékes faburkolat, rézdíszítések, márvány fürdőszoba, kristálycsillárok és színes üvegablakok díszítették.

Az 1900-as évek elején Ziegler József a mai angyalföldi ostyaüzem helyén egy családi házban pékséget nyitott. Fia, Ziegler Tibor pedig feleségével 1954-ben, a köröndi épület I. emeleti lakásnak egy leválasztott részében magánvállalkozásban ostyasütőt üzemeltetett. Sikerét bizonyítja, hogy régen az ízletes áruért hosszan, a térig kígyózott a sor. 


1944-ben bombatalálat során a ház súlyos károkat szenvedett. Ha távolabbról figyeljük az épületet, látható, hogy eredeti szimmetriája a Szinyei utca felőli manzárdkupolák hiányossága miatt már nem érvényesül. A két kiugró oldalsó szárny egy vadregényes kertet ölel ív alakban körül. A köröndre néző udvart hatalmas kovácsoltvas kapu és szép kerítés védi. A második és harmadik szintet összekötő szélső ablakok erkélyeit két-két oszlop fogja közre. Az eredetileg okkerságra homlokzat szolidan díszített.

A belső szépségének felfedezését, kezdjük az Andrássy úti bejárat felől! A tágas előtér a már megszokott, függőfolyosóval keretezett udvarra visz. A lépcsőház oldalfalát nehéz márványlapok, a padlót pedig sárga, rózsamintás csempe borítja. A lift körül a kovácsoltvas lépcsőkorlát még hibátlan. A fehérre mázolt nagyméretű ajtók felett az érdekes alakú lámpakarok is eredetiek. A másik házrésszel való kapcsolatot az emeletenként átvezető, és a cselédlépcsőnek is helyet adó átjáró szakasz teszi lehetővé. Átérve, a hosszú, nyitott folyosós belső homlokzat a Szinyei utca 3-as szám tűzfalára néz. Itt, a földszinten juthatnánk ki a térről is látható, kapuval elzárt udvarra, ám az ajtót, a vaskapu és a ház veszélyes állapota miatt zárva tartják. A romos, málló vakolatú főlépcsősort elérve lenyűgöző látvánnyal találkozunk! A széles lépcsőház megvilágítását boltíves, osztott fa ablakok teszik lehetővé. A padlót terrazzo díszíti, a lépcsők vörös márvány hatását keltik, a helyenként megmaradt vakolat pedig sötétzöld színről árulkodik. Az áttört falú oldalsó, keskeny folyosó végén szintén egy cselédlépcsővel találkozunk. Itt jutunk át a Szinyei utca felőli épülettömb belső, körfolyosókkal körülvett kis udvarára. Az utca felőli kijárat szűk előterét kazettás mennyezet koronázza.
 

Annak ellenére, hogy milyen nagy ez a ház, mégis olyan csendes és békés. Egészen különleges élményt adott a lehullott vakolattól csupasz szürke falak látványa, a mára megfakult virágos terrazzo, a repedezett festék a korhadt fa ablakokon, a nyikorgó ajtók, a mohával benőtt betonudvar, melyet egy-egy virágcserép díszített. Még ha nehéz is elképzelni milyen lehetett ez az épület fénykorában, annak azért örülhetünk, hogy még ilyen állapotában is igazi szépséget tud mutatni nekünk! Talán van az épületben olyan lakó, aki a házba lépve - az egyébként sok, megoldásra váró feladat tudata mellett - átéli néha gondolatban a „boldog békeidők” hangulatát és büszke arra, hogy ebben a házban élhet! Sokan morognak és ítélkeznek a pusztuló épületek miatt, de ha mást nem is tehetünk, legalább azt az örömöt adjuk meg magunknak, hogy a megmaradt értékekben gyönyörködünk! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2012, 2013.
Adalékok a Népköztársaság útja történetéhez – Budapesti Városszépítő Egyesület. 1988.
andrassyut92-94.
beszedesparkok.hu
zieglerostya.hu



Kodály körönd 1903.