Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. február 26., kedd

Gül Baba legendája

Fedezd fel!

Mese a Rózsadomb török kertészéről


Amikor én még kislány voltam… elmentünk egy délután sétálgatni, hogy megnézzük a Gül Baba türbéjét. Jártunk is egy szép rózsakertben, be is kukkantottunk ott egy kis kőházikóba, ahol egy híres török bácsi alussza már évek óta álmát. Az már csak otthon merült fel bennem, hogy én bizony a séta során hanyag öltözetű, „ülő babával” nem találkoztam, akinek a ruháját be kellett volna „tűrnie”, sőt, egyetlen babát sem láttam! :) No, de hogy is van ez pontosan?

Amikor az ország török uralom alá került, a szultán Budára érkezése (1541) előtt a bektasi rend tagjainak szerzeteseit, derviseit bízta meg itt egy iszlám vallási központ alapításával. A kolostor a mai Rózsadomb keleti lejtőin épült fel, melynek vezetője Gül Baba volt. Halála után a rendház mellett egy rózsakertben Szulejmán parancsára sírkápolnát (türbe) emeltek neki. A hely felszentelése óta iszlám zarándokhely lett.

Nevének eredete az arab írás alapján többféleképpen is olvasható: gül, mint rózsa, vagy gülm - nevetni, vagy kel - kopasz, kül - hamu, de fonetikusan Julpapaként, mint a Rózsák Atyjaként is megállja a helyét. Az sem kizárt, hogy azért nevezték  így, mert rendházfőnöki sapkájának jelvénye is szintén gül - azaz rózsa volt.

Gül Baba személyét máig titok fedi. A törökök úgy tartják, Buda várának elfoglalásakor a csatában a dervis megsebesült, s a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban halt bele egy istentiszteleten a sebesüléseibe. Nem csak halálát, de nemes cselekedeteit is legendák őrzik. 

 

Egy öreg, ősz szakállú arab így meséli Gül Baba történetét:

Az illatszerárus boltjában, betegséget könnyítő szantálfa-füstölőt, csókot édesítő cédrust és illatos olajokat lehetett kapni. Egy nap, útra kelt, hogy ellesse a bolgároktól a rózsaolaj készítésének titkát. Megtanulta, miképp kell a szirmokat holdas éjjeleken leszedni, abárolni őket édes esővízben, s miképp kell a fölén úszó tiszta olajat leszűrni. Az igazi rózsaolajhoz azonban a helyi rózsafajtára volt szükség, ezért a bolgárok féltve őrizték virágaikat, s minden városukat elhagyó emberfiát alaposan megmotoztak. A leleményes illatszerárus ezért a rózsamagokat nagy szemű olvasófüzérébe rejtette, melyet morzsolgatva Allahot dicsérte motozás közben.

Mikor Budára ért, hogy meghonosíthassa a tanult kertészmesterséget, Szokollu Musztafa egy dombot adott neki, melyet azóta, Rózsadombnak neveznek. Védve a szépen elrendezett kertet, magas kőfallal kerítette körbe, ám a rózsák illata odacsábította a város apraja nagyját. Az illatszerárust rózsái miatt Gül Babának nevezték és virágaiból mindenki szeretett volna magának. A szerelmes legények nem átalkodtak éjnek leple alatt leszakajtani a növényeket, hiába védte a kertet magas kőkerítés. Az öreg kertész bánatánál csak a budai pasa haragja volt nagyobb. Közhírré tétette, hogy halállal lakol, aki akár egy szál rózsát is elvesz!

Ám két ifjú – egy magyar és egy török – voltak olyan bátrak, hogy szerelmeiknek mégis csentek a kert rózsájából. Mikor elkapták egyiküket, hogy lopott s még töröknek is öltözött, a biztos halál várt rá. Már a vérpad készült, mikor a másik, a török ifjú a pasa elé járult, s felfedte titkát; bizony az a szegény ártatlan, mert becsülettel megmondja, ő maga járt éjjel a kertben! Így egymást is mentve, mindketten magukra vállalva bűnüket, a pasa mindkét legény kivégzését elrendelte.

Gül Baba, a bölcs öreg látva ezt, kegyelmet kért nekik, hiszen tudta, hogy aki kedveséért ekkora áldozatot is vállal, az rossz ember nem lehet. A pasa kőszívét a kertész szavai meglágyították, a legények így megmenekültek. Gül Baba pedig két csokor rózsát adott nekik, hogy vigyék el azoknak, akiknek kedvéért a fejükkel játszottak. Egy kis üvegcsében rózsaolajat is adott hozzájuk, hogy ha a rózsák elhervadnának, legalább illatuk maradjon meg.



A rózsák már rég elhervadtak, illatuk is elszállt, de az öreg Gül Baba kertjét bárki meglátogathatja és gyönyörködhet benne! :)

 


Forrás:
Helyszínbejárás 2012.
terebess.hu/keletkultinfo



Zarándokhely a Rózsadombon


Franz Weiss: Szőlőskert Gül Baba türbéje körül, 1838
Gül Baba türbéje a magasból

 


 

 


 



 


 
 

 



 

2013. február 19., kedd

Lónyay utca 17.

Képzeld el!

Vasfegyelem és luxus a vaskereskedő házában


Egy korábbi alkalommal már tettünk egy sétát a Lónyay utcában, ám a kellemes tapasztalatok újra elhoztak ide. Ekkor találtam rá arra a sarki épületre, melynek telkét még 72.000.- forintért vette meg az építész Kiss István és neje 1898-ban. Tervei egy olyan luxusbérházat mutattak, melynek lakásaiban akár 35 nm-es szobák is voltak.

1918-ra a bérház az Üllői úton működő vaskereskedés részvénytársaság főrészvényesének, Heinrich Gábornak a tulajdonába került. Ügyvédje segítségével csak megbízható információk alapján adta bérbe lakásait arisztokratáknak, politikusoknak és művészeknek. A házban szigorú rendet tartott, a vicékkel naponta sepertetett és port töröltetett. A 30-as években a széntüzelésű kályhákat is azért cseréltette fatüzelésűre, hogy a szénfelhordással járó piszkolódás megszűnjön a házban.

A 40-es években fia, ifj. Heinrich Gábor, az új tulajdonos vette át az épület fenntartásával kapcsolatos ügyek intézését. A háború miatt a pinceszinten óvóhelyet építtetett ki, melyben a nők és gyerekek számára faágyakat ácsoltatott. Mások a félemeleti mosókonyhában, szárítóhelyiségben vagy a vasalószobában kaptak helyet. A lakók nem csak egymást segítették, de a házat is közös összefogásban védték, a liftben kialakított váltott őrséggel. Felekezeti különbség nélkül misét is tartottak a mosókonyhában a házban lakó operaénekes, Hámory Imre közreműködésével.
 

1945 után a háborús kárt a ház tulajdonosa saját költségén állíttatta helyre. Ekkor készült a háború túlélésének emlékére Palka József munkája, a lépcsőház színes üvegablaka, ami Máriát ábrázolja a kis Jézussal. Az ingatlan 1949-ben állami kézbe került, és az IKV 1968-as „felújítása” következtében több kárt szenvedett. Látogatásomkor mégis megfogott a ház szép, virágokkal otthonossá tett udvara, a széles, kövezett folyosók, a lengőajtók magyaros virágmintás mart üvege, a rézfogantyúk és a kilincsek. A függőfolyosókat levélmintás öntöttvas oszlopok tartják, és a nyílászárók egységes mustársárga színezést kaptak.

A kapuban két házban lakó úrral is találkoztam, akik büszkén mesélték, hogy egykor az arisztokrácia lépteit vörös kókuszszőnyeg kísérte itt az emeletekig, de a liftben díszes pad is rendelkezésre állt. Örültem, hogy találkoztam olyan lakókkal, akik szeretik házukat, vigyáznak rá, és ismerik annak történetét is! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Adalékok a Belső Ferencváros Történetéhez. - Budapest Városszépítő Egyesület. Bp. 1986. Dr. Szentpéteri Tibor



 







Erkélyt tartó konzol két nőalakkal


A kapu mintája


Boltíves bejárat


Faragott kőkorlát az előtérben


A háború túlélésének emlékére...

... Palka József munkája


Tágas lépcsőház, szépen kidolgozott fakeretes ablakokkal

A korlát csúcsdísze


Virágmintás mart üveg a részfogantyús ajtón





Rézkilincs



Levélvirágos oszlop a folyosón

A gang korlátja

Tetőt tartó csigavonalas konzolok

Tágas udvar, növényekkel


Lépcsősor a boltívek alatt

Faragott kőoszlop


Az öntöttvas oszlop dísze


2013. február 12., kedd

Kossuth Lajos tér 13-15.

Fedezd fel!

Márványba vájt ellipszisek


A Kossuth Lajos tér épületeiről szinte mindenkinek a Parlament jut eszébe elsőként. Monumentalitása és szépsége tekintélyt parancsoló, mégis nehéz ilyen közelről ekkora épületet vizuálisan egyben befogadni. Ezért akarva-akaratlanul szemünk elmerül a részletek gazdaságában. Ám mielőtt még teljesen a látvány rabjává válnánk, sétáljunk el a tér északi részére és fedezzük fel a Kossuth-szobor mögötti épülettömböt.

Miután a 2-es villamos elzötyög előttünk, a hosszan elnyúló homlokzatot meglátva, közel sem tárul elénk olyan mozgalmas élmény, mint előtte, mégis érezzük rajta az egyszerű eleganciát. A három utcára néző, ötemeletes, magas tetős bérpalota, a Magyar Állami Kőszénbánya Rt. (MÁK) megrendelésére készült. A zártkörű tervpályázaton a megbízó tetszését Málnai Béla elképzelése nyerte el. Annak ellenére, hogy a tervező a modern magyar építészet egyik képviselője volt, az I. világháború művészetekre gyakorolt hatását követően visszatért a régi, hagyományos építészeti stílusokhoz. Így jött létre, 1928-ra a palotaszerű neobarokk épület, kőkorláttal, óriási ion oszlopokkal és kővázákkal. Az épület tetején lévő szoborcsoportok között egy Bányász alakját formáló alkotás is látható.

Földszintjén a 30-as évektől az Elysée Kávéház működött, melyről Ottlik Géza visszaemlékezéséből azt is megtudhatjuk, hogy „Az Elysée-nek nagyszerű virslije volt, és mindenhez járt egy adag majonézes krumplisaláta.” A hely később az Országház, majd a 70-es évektől a Szófia étteremnek adott otthont.

A főhomlokzaton Jungfer Gyula kovácsoltvas munkájával díszített bejárata hívogat. A páros üvegkapun belépve tágas előcsarnok színes kövekből kirakott padlójára lépünk. A dupla belmagasságú térben kőkandalló, márványpad, oszlopok és egy szép csillár fogad. Előttünk az osztott keretes üvegajtókon keresztül a középső lépcsőházba érünk. Az itt már jobban érvényesülő modernebb hatást az ellipszis alakú lépcsősor adja, a szépen hajlított lépcsőkarokkal és a nagy felületű ablakokkal. A két szélső lépcsőház fél ellipszis alaprajzú. A három rész között a legfelső emeleten az átjárást egy keskeny folyosó szolgálja. A felvonók ajtajának díszítése mindenhol szolidan elegáns.

Az épület ismét jó példát mutat arra, hogy a kevésbé figyelemfelkeltő külső, milyen ötletes megoldást, vagy éppen milyen pazar eleganciát kínál lakói számára.


Forrás:
Helyszínbejárás 2011., 2013.
Ferkai András: Pest építészete a két világháború között – 2001.
elismondom.wordpress.com
vasarnapihirek.hu





Az alaprajzon a középső- teljes és két oldalsó, fél ellipszis lépcsőházak


Épület a Duna felől




Jungfer Gyula kovácsoltvas bejárati kapuja



Mintha egy bálterembe lépnénk!




Színes, faragott köves padló


Díszes kandallókeret

(valódi) márvány pad
 
Világos, tágas előtér


Kovácsoltvas csillár








Lengőajtók az előtér, a folyosó és a középső lépcsőház között


Folyosó vezet a két oldalsó lépcsőházhoz és a két belső udvarra

Belső udvarra néző ablakok

A szélső lépcsőház feljárata. Oldalt a lift szolidan szép ajtaja

Elfelezett ellipszis
Az előtérből a középső lépcsőfeljáróhoz érünk...

... ahol ilyen kép fogad, ha felemeljük a fejünket ;)


Hangsúlyos díszek törik meg a korlát egyszerű vonalát

Egykor az ablakokon is olyan szép rács volt, mint a liftajtókon
  
Hurkolt lépcsőfokok

 
A formák szédítő mélység
  
Az ellipszis csücske :)