Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. szeptember 24., kedd

Gellérthegyi barangolás

Mássz fel!

Pihenés filozófusok és lovacskák társaságában


Az utóbbi hetekben sokat vendégeskedtünk egy-egy belvárosi házban. Megcsodáltuk kívül-belül, megtudtuk, kik lakták és milyen történetek kötötték oda őket. Néha azonban ki kell mozdulni az otthon falai közül, a házakból, ki a szabadba, a természetbe. Ki kell szakadni néha a zajból, a hétköznapok rohanásából, de sokszor nincs rá idő, hogy egy hosszabb utazást tegyünk. Ebben a posztba ma mégis egy-két órácskára felsétálunk a Gellérthegyre, hogy meg-megállva, vagy padon üldögélve innen nézünk most szerte-szét.

Sehol nincs még egy ilyen szép látkép, mint amikor kora reggel Pestről, a Szabadság hídon átzötyögő villamosról látható a város. Szeretem, ahogy a felkelő nap sugarai felébresztik a hegyoldal fáinak lombját, és ahogy a folyó álmos hullámai elhalnak partot érve. Szeretem azt a képet is, amit a Szent Gellért szobor mutat a vízeséssel, amikor az Erzsébet hídon haladunk.


S mivel ma éppen Szent Gellért napja van, nyissa ő a képek sorát! :)

Szent Gellért







A Hegyalja út mellett, a lépcsőkön sétálok fel. A helyes kis kör alakú Szökőkút medencéiben most éppen nincs víz. Talán azt kevesebben tudják, hogy feljebb található a Gellérthegyi Gruber József víztározó, amit időnként megnyitnak a nagyközönség előtt is. Érdemes megcsodálni, mert egészen különleges látvány belül! ;) 


A Víztározó mellett

 
Gruber József víztározó medence



Felette a parkban az egyik kedvenc alkotásom a Kilátókő-szobor, Buda királyfi és Pest királykisasszony. Köztük mély hasadék a Dunát szimbolizálja. A kezüket egymás felé nyújtó alakokról mindig a Metró együttes, Szobrok dala jut eszembe. Kicsit szomorú.

„És lép a lány, megy a fiú felé,
Sosem éri el.
Az ifjú vár, kezét nyújtja felé,
Mégsem éri el.”


Várak egymás mellett
Árvíz Budán :)
A hegy tetején mindig süt a nap

Aztán kicsit távolabb a fennsíkon, nyolc sötét alak ígér megvilágosodást. A Filozófusok kertjében járunk. A szoborcsoport a világ kultúráinak kiemelkedő egyéniségeit ábrázolja. Az arcok és a kompozíció kifejezetten gondolkodásra készteti az arra járót. Nekem kicsit hiányzik mellőlük egy pad, ahol el lehetne időzni…



"Egymás jobb megértéséért."

 

Tovább a Sánc és a Szirtes utcákon egy erős emelkedő után jutalmunk nem csak a pazar kilátás, de a Citadella lábánál az a kellemes, dombokkal övezett hatalmas park is, ami telis-tele van élénk színű virágokkal! A kis kanyargós utak mentén almafa és mogyorófa hullajtja bőkezűen termését. Odébb varjúk vacsoráznak belőle. 


Mogyoró

Alma

Madarak vacsorája

Hinták és padok. Nem kifejezetten játszótérnek készült hely ez, és a kutyákat is csak szép komótosan, pórázon lehet sétáltatni. Azért mégis csak jó itt ücsörögni, város tetején himbálózva, lábat lógatva. Pad és hinta is van bőven, jut mindenkinek. Egyedül, együtt is. :)

Szépen gondozott park
Idill kettesben...
Merengés egyedül...
... vannak még kiadó helyek ;)

Szobrok itt is vannak. A Jubileumi park furcsa alakú Lovacskáitól nem messze leányka is álldogál egy kiscsikó mellett. Jól megférnek itt békében, fenyők, tölgyfák és virágok társaságában. Látogatók serege sem rohamozza meg őket.



Szinte hihetetlen, hogy néhány méterre, a Citadellához vezető sétányon viszont hemzsegnek a turisták. Nézem az esernyővel hadonászó és terelgető idegenvezetőket, és hallom a csoportok ámuldozó felkiáltását. S persze ilyenkor még büszkébb vagyok rá, hogy velük ellentétben én itthon vagyok ebben a „Hűű, de szép!” városban! ;) A Szabadság-szobor monumentális látványa pedig hihetetlen szédítő ilyen közelségből!


 





A szép korlát mentén haladok és nézegetem akkurátusan a távoli házakat. Milyen más innen a város! Mint egy terepasztal, rajta kartondobozból készített színes házikók, kanyargós utcák, egy-egy nagyobb épületcsoport, templomok tornyai, a hidakon átguruló színes matchbox-ok, sárga hernyóként araszoló villamosok a parton és csigaként csúszó kishajók a vízen. Szép időben egész messze el lehet látni. Meglep, hogy még a Megyeri híd is milyen jól látszik. Furcsa is ez az arány, a távolságok. Nagy ez a város, de innen fentről mégis, olyan picike, hogy szinte kedvem támad a házakat, mint kis cukorkákat felmarkolni és zsebre vágni.



Kilátás a XI. kerületre
Az Anker és a Madách házak...
Távolban a Megyeri híd

… de nem viszem el, lehúzná a zsebem. Itt hagyom nektek! :) Másszatok fel ti is a hegyre, nézzétek meg a szobrokat, mert van még bőven! Pihenjetek a parkokban, és gyönyörködjetek ebben a pazar kilátásban!

2013. szeptember 17., kedd

Irányi utca 15.

Nézz fel!

Szecessziós örökségünk az Irányi utcában



A belváros szívében az Erzsébet hídról és a rakpartról érkező autós forgalomnak jó irányt mutat az Irányi utca, ami a fő forgalmat a Ferenciek tere felé tereli. Mi viszont, mint mindig itt is gyalogosan közlekedünk, és a kereszteződés után a Váci utcát elhagyva meg is állunk egy történet erejéig az Irányi utca 15-ös háza előtt.






A ma látható ötemeletes épület elődjének tulajdonosaként, nagyságos Vermes Gábor urat jegyezték. Ezt követően 1910-ben méltóságos Vermes Gyula úr megbízást adott Lechner Ödön építésznek, hogy egy szecessziós bérházat tervezzen számára. A levéltári dokumentumokra kivitelezőként a Grünwald testvérek és Schiffer -, illetve a magasépítészeti osztály igazgatójának Dr. Sándor Ödönnek a kézjegye mellé így Lechner Ödön cirkalmas aláírása került. Az 1911-re elkészült ház évszáma a kapu felett is olvasható. Mielőtt azonban bemennénk, nézzünk itt kint körül alaposabban!




A magasföldszint felett, a négyzethálót mintázó homlokzat fehér borítását apró, rombusz motívumok teszik érdekessé. Az öt tengelyre osztott épületen két függőleges kiugró rész között, az első és harmadik emeleten a kovácsoltvas erkélykorlátok közepén a díszes veretes lemezek olyanok, mintha egy hajó úszna a habok között. A negyedik szinten az ablakok íves záródásúak. A két kiugró tömb a legfelső szinten díszes pártázatban végződik. A burkolólapokon kis háromszöget, kört és négyzetet mintázó virágok kerültek a szecesszió jegyében.

A bejárat két oldalán a mai napig különböző üzletportálok vannak. Ha azonban 100 évvel ezelőtt bekukkantottunk volna a kirakat üvegén, hátul Weisz Ármin nyomdáját láthattuk volna. Itt kapott helyet az elektromos hajtású gyors sajtó, melyet Ganz váltóáramos motor hajtott. A lábhajtású kézisajtó gépeknek további két külön helyiséget rendeztek be. A boltíves kapubejárat felett az 1911-es évszám látható. A hullámvonalú falon a homlokzat virágai is visszaköszönnek, de ezek a motívumok kerültek a padlóra is. Belépve a szürke és sötétzöld Zsolnay csempeborítású előtérbe, két oldalt halványkék virágos stukkók között, oldalt csiszolt tükör négyzetek fokozzák a szépség élményét. Az orsós lépcsőház falát fehér és fűzöld csempe védi. A középen futó lift rácsait díszes vaspántok tartják.









A személyfelvonó kezelése viszont roppant felelősségteljes munkakör volt, melyről egy 1911-es határozat a következőképpen tanúskodik:

„ A felvonó kezelésével és vezetésével kizárólag csakis olyan egyének bízhatók meg, akik a felvonó vizsgálata alkalmával eljáró bizottság által gyakorlati vizsgálatnak alávetve és értelmiségük folytán arra alkalmasnak és képesnek is találtattak, miért is jelen esetben a vizsgálatból kifolyólag Kerkai Úr és Neje ismertetnek el felelős kezelőkül, tekintve, hogy nagykorúságuk kellő értelmiségük és józanságuk a megbízó tulajdonos bejelentése által már elismertetett.”

Annak ellenére, hogy ma már bárki alkalmasnak és képesnek találtatik liftet használni, mi most kihagyjuk ezt az élményt, és a szűk belső udvaron át a hátsó cselédlépcsőt választjuk, ami a belső lakásokhoz tartozó erkélyes folyosókra vezet. A negyedik emelet világos, napos teraszán, éppen a növényeit gondozta egy lakó, akivel kellemesen elbeszélgettem. Tőle tudom, hogy a nagy, úri lakás itt is az utcára nézett, és a konyhák a cselédlépcső mellett balra kaptak helyet. A ház híres lakója volt a televízióból ismert Tamási Eszter bemondó, műsorvezető. Miután vidékről Pestre került, színésznek készült. Szegény család gyermekeként a televíziózás előtt a szomszéd – ma lakatlanul álló – épületben működő építőipari vállalat konyháján kisegítőként dolgozott.
* Olvasói levélben érkezett a kiegészítés, miszerint a Szomszédok teleregény szép fodrásznője, született Frajt Edit is ebben a házban töltötte gyermekkorát! :)







A 29 lakásos épületben egy örökös-kutató iroda is működik. Nekünk viszont szerencsénk van, hiszen anélkül, hogy nagyon kutatni kellene, itt látható Lechner Ödön pályafutásának az utolsókként jegyzett egyik épülete, melynek esztétikai élményét mi örököltük! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013. 
Budapest Főváros Levéltára