Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. október 29., kedd

Martinovics tér 4/A.

Tudtad?

Budapest közepe


Elsősorban nem a közelgő évforduló miatt, de ide kívánkozik, hogy a blogra két éve, decemberben került fel az első poszt. A második bejegyzés éppen a Középpontokról szólt, még tényleg csak egy-két mondatban. Akkor azonban hiányzott ott egy igen fontos információ! Az alábbi látogatással most végre (közép)pontot teszünk a központi kérdés végére. A városban a főbb találkozási helyek a legforgalmasabb csomópontokra tevődnek. Hiába érezzük úgy, hogy a belváros a centrum, Budapest közepe ettől jóval távolabb esik. No, de merre is lehet?

A válaszhoz ugorjunk is vissza majd’ 64 évet az időben. Történt ugyanis, hogy 1950. január 1-re, az 1949. évi XXVI. törvény értelmében megszületett Nagy-Budapest. Jelenlegi területének határát 7 megyei város, 16 nagyközség és a községi határkiigazításokkal még további három település rajzolta át. Ennek megfelelően Budapest mértani közepe Kőbányán helyezkedik el. Ha előveszünk egy domborzati térképet, azt is leolvashatjuk róla, hogy a Dunától Keletre a terület fokozatosan emelkedik, s hogy Kőbánya az Óhegynél már hasonló magasságot ér el, mint a Gellért-hegy.
 
Viszonylag ritkán járok ebben – az egyébként egyik legizgalmasabb – kerületben. Egy kellemes őszi délután egy barátnőmmel sétálgattunk hosszú kanyargós, szép házakkal szegélyezett utcákon át és kilukadtunk a Martinovics téren, annak is a 4-es épületénél. A környék még ismeretlen volt nekem, de azt már hírből tudtam, hogy itt bizony éppen Budapest közepén állunk! :)


Martinovics tér

Annak ellenére, hogy egy téren voltunk, szobrok, virágok, padok és szökőkút nem várt bennünket. Inkább úgy tűnt, mintha a kis utcának az egyik foghíjtelke szolgálna zöld területként. A sarki Tűzoltó Múzeum felkeltette az érdeklődésem, annak ellenére, hogy úgy tűnt, nincs nagy forgalma. A környező házak is szép,
korukba belefeledkezett alkotások képét mutatták. Emléktáblát viszont nem láttam, ami hirdetné, hogy miről nevezetes e hely. A mi épületünk most pontosan a Martinovics tér 4/A. A „B”. számozású még külsejében sem mutat semmi hasonlóságot a mellette levővel. Megközelítésük is külön kapuból történik.
 

Az 1911-re felépült bérházat nagyságos Schöntheil Richard műépítész tervezte neje és önmaga részére. Az építész munkásságát többen is méltatták. Egyetlen jelentősebb munkájaként inkább a kőbányai zsinagógát említik, de erről majd máskor esik szó. Mindenekelőtt érdemes megismerni azt a lakóházat is, melyet saját kényelmükre tervezett.
A fehér vakolatú négyemeletes ház három részre tagolt. A 3. és a 4. emelet közepén, a homlokzaton, kiugró télikertes nagy erkélyek láthatók. Alatta két emelet magasságban a nyitott teraszokat négyzetes oszlopok tartják, melyek kiszélesedő fejrészén férfialakok kisebb szobra látható. Az alsó terasz korlátja, egy nagyon egyszerű mintát mutat, míg felette szép kidolgozású kovácsoltvasból készült virágtartók is díszítik a házat.




A földszinten a három üzlethelyiség mellett két oldalt egy-egy díszes kapu fogad. A tervrajzokon a pincékben fa- és szénrekeszek, valamint az üzletek pincéi szerepelnek. Az utcai fronton, a ház bal oldalán egy keskeny kaput nagy lakat zár el a kíváncsi behatolók elől. Egykor az aprólékosan díszített bejárat mögött hátul hosszan elnyúló műhely volt, végén irodával és villanygépházzal.



A másik, jobb oldali ajtó a lakókhoz, a lépcsőházba vezet. A keskeny előtér hosszú lépcsője a magasföldszintre visz, ahol a házmesterlakást és a szobakonyhás lakásokat alakítottak ki. A lépcsőház egészen különös hangulatot kapott a szép meggyszínű Zsolnay csempékkel, rajtuk kör alakú kék kerámiával. Az épület hátsó részén a lift körül futó lépcsőház ablakai az udvarra néznek. Innen nyílik L alakban a gang. Régen itt helyezték el a cselédszobákat és a kamrát. A legfelső emeleten mosókonyha, mángorló és szárító is volt. Az udvari lakások tervrajzain olvasható, hogy ezeket központi fűtéssel látták el.
Az 5. emelet nagy lakásához tartozó terasz régen nyitott volt. Mögötte ebédlő, hall, háló, fürdő, szalon, cselédszoba és az előszoba helyiségei osztották fel a teret. Az L alakú ház hátsó, legfelső szintjén az udvar felé két műtermet, mosdót, fürdőt és padlásfeljárót jegyeznek a dokumentumok.



























Csendes környék ez. Látogatásunk alkalmával most nem találkoztunk lakókkal. A lépcsőház ablakából egy üres óvoda udvarára látni, ahol gyerekek zaja sem kelti életre a környéket. Mintha régi fényképeket nézegetve visszamentünk volna az időbe, de már senkit sem találtunk volna itt. Különleges, mégis kedves hangulata van ennek a helynek.
Ezért ha néha elveszve érzitek magatokat a nagyvilágban, gondoljatok arra, hogy van egy hely, ahol mindig középpontban lehettek! :)

 



Forrás:
Helyszínbejárás 2013  
Budapest Főváros Levéltára
1000ev.hu
otthonterkep.blog.hu

2013. október 22., kedd

Karinthy Frigyes út 4-6.

Nézz fel!

Budán, ott, ahol a 6-os megáll



A Karinthy Frigyes út 4-6. számú ház történetét három szálon is gombolyíthatnám, de mindenekelőtt, be kell vallanom, hogy ide is egy „véletlen” folytán csöppentem. Az eredeti terv szerint egy Villányi úti házat szerettem volna megismerni, s ehhez utam a Móricz Zsigmond körtéren át vezetett. Leszálltam hát a 6-os villamosról, és megállva a hömpölygő tömeg közepén csak néztem hosszan ezt a hatalmas fehér épületet a megállóval szemben.



A szép üvegajtó végre nem rejtette maga mögé kincseit, így bekukkantottam. A látottak alapján, nem volt már kérdés, hogy meg kell ismernem! A kapuban találkoztam egy mosolygós idős hölggyel, aki készségesen mesélt az épületről, s említette, hogy pár éve készült egy tanulmány is arról, milyen korabeli díszítéseket és tervezői megoldásokat hordoz a ház. Irén néni pedig meg is hívott egy következő alkalomra, amikor ráérősen, kényelmesen beszélgethetünk. :)


Az épületet kívül-belül alaposan megcsodáltam, s mire egy hét múlva csöngettem, már olyan volt belépni ide, mintha hazajönnék. Az igazi történet viszont csak eztán következett! A házak valójában csak kövek egy pillantás erejéig, mondanivaló nélkül. Persze ha kicsit jobban odafigyelünk és megnézzük, milyen megoldásokat és díszeket kaptak, akkor egész különös élménnyel lephetjük meg magunkat. A lépcsőházakban járva mindig elképzelem, milyen lehetett régen nehéz habos ruhákban járni itt, vagy milyen lehetett cselédként cipekedni az olykor hihetetlen keskeny és sötét csigalépcsőkön! De egészen más az, amikor ezek a történetek egy valódi elbeszélés alapján elevenednek meg. Irén nénit hallgatva néha meghatódtam, máskor jókat nevettünk, de bizony a személyes történetekben voltak egészen szívbemarkoló, vagy hátborzongató történetek is. Így telnek hát meg élettel a minket körülvevő háznak nevezett „kövek”, és így élnek tovább emlékezetünkben.
Amíg a 6-os villamosra várunk, merüljünk el kicsit a ház történetébe – s, ne bánjuk, ha a mese végére már több villamos is nyitotta ki és csukta be ajtaját, hátrahagyva bennünket.






@













A levéltárban az eredeti dokumentumok 1914-es évet írnak, rajta Bach János tervei alapján egy 5 emeletes ház készül, Schneller Jenő és neje, Schneller Jenőné született: Fill Ludmilla megrendelésére, az akkor még Verpeléti utca 4-6. szám alá.


A tervező nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a korszak legelőkelőbb díszítőelemeinek felhasználásával gyönyörködtesse lakóit. Így került ide egy tömör bejárati ajtó helyett egy nagy, átlátszó fazettázott üvegű kapu. A tágas előtér fala 3 méter magasságig kőburkolatot kapott. Felette a mennyezeten összeérő fehér és krémszínű stukkó látható. A főlépcsőház felé márványkaros korlát vezet, a körfolyosós udvarra pedig kétszárnyú tölgyfa keretes üvegajtó felülvilágítós ablakkal. A szép díszes ólomüveg, virágcsokor mintával köszönti a látogatókat.















Az udvaron nem csak a járószint készült Zsolnay lapokból, de körben a lábazat éppen olyan, mint amilyet a Millenniumi Földalatti Vasút megállóinál használtak. A hátsó, cselédlépcső mellett a teherlifttől jobbra a keskeny ajtók mögötti mellékhelyiségeket ma már raktárnak használják.





@













A szegecselt acélgerendákon függő, kanyargós körfolyosókon pedig eddig még sehol másutt nem látott Zsolnay lapok érdekes virágmintái kísérik az ember lépteit. A legfelső szint üvegtetejét kacskaringós kovácsoltvas konzolok tartják. Az orsós főlépcsőház falát halványzöld csempe borítja. A belvárosi házak gyakori díszei voltak ezek. Láttam már sárgát, világos- és sötétkéket, rózsaszínt, meggyszínűt, illetve a zöld különböző árnyalatait is. Egyik szebb, mint a másik! Igazán változatos és egyedi külsőt kölcsönöznek a háznak.













Ezek a megoldások azonban nem csak a közösségi tereket ékesítik, hanem a lakások köves helyiségeit is. Az átépítéseket és felújításokat követően jó részüket már lecserélték, de Irén néni egy eredeti csempedarabot még megmentett és nagy örömömre emlékbe, ajándékként megkaphattam tőle! :)




Beszélgetésünkkor tudtam meg, milyen volt a környék gyerekkorában és a hosszú évek során hogyan változott. Az 1930-as években még csendes, nyugodt környék volt ez, a Karinthy Frigyes út sem volt még teljesen beépítve. Édesapjával gyakran sétáltak ki a Dunához az épülő töltésre. Akkoriban a Feneketlen-tó partja még rendezetlen, vadregényes volt, a körtéren még járt a HÉV és a kis régi játszóteret, a mai Gomba helyén körbefonta a forduló villamos. Osztálytársaival a Gárdonyi téri iskola padjait koptatták, majd a Szent Margit Gimnáziumban apácák nevelték őket. A szomszédban a Villányi úton, a mai Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem mellett ekkor még állt a háborúban megrongálódott Schmidt-villa és dzsungeles kertje.



Tussal rajzolt étlap
A Karinthy Frigyes út 4-6. számú ház nagy tömbjében, a Bicskei és a Bartók Béla utcák felé egy majolika díszes Renault feliratú földszintes épület garázs- és szervizként szolgált. Szomszédjában a háború előtt a Ketter Étterem és Söröző gesztenyefás, boxos elrendezésű kerthelyiséggel, sövénykerítéssel és hangulatos cigányzenével várta vendégeit. A hely a háború után Borostyán, majd Bukarest nevet kapott. Utóbbi időszaka alatt a román nemzeti konyha remekeit sorolta az étlap. Később ide bankot építettek.

A 4-6. számú ház földszinti helyiségeiben a tulajdonosok egymásnak adták a kilincset. Egy rövid ideig a bejárattól jobbra működött a Lágymányosi zsinagóga, átmeneti imaháza is. Helyét később kávéház, majd közért és zöldséges vette át. Mellette férfi-női borbély fogadta a kuncsaftokat. Mostanra itt már csak férfi hajat vágnak, de a szomszédos húsbolt a hölgyeket is kiszolgálja. 1945 után a volt bőrdíszmű - ma dohánybolt - helyén egy bácsika rádióműszerész boltot nyitott, valamint nyilvános telefonfülkét is üzemeltetett. A mai nyomdai üzlet a Királyi Írószer és Papírboltnak adott otthont, illetve a Fuchs és Társa családi vállalkozás vas- és acélkereskedése a különböző szálvasak mellett edényeket is árult szomszédjában. Hátsó raktárából a ház pincéjébe is le lehetett jutni. Az üzletek sorát egy kis szatócsbolt is tarkította, tulajdonosa pedig itt élt a házban.


A mostanra több mint 80 lakást magába foglaló épületben szigorú rend uralkodott. A házmester lakásának ajtaja még ma is eredetiben látható az előtérben. A viceházmester családjával pedig a padlás szinten kapott helyet. Ugyanitt került kialakításra, - mint ahogy már sok helyütt láthattuk - két mosókonyha, vasalószoba, két szolgaszoba és a poroló tér is.




 
















Mint a körfolyosós házakban, itt is jelentősen eltértek a lakások méretei. Eredetileg egy-egy emeleten 8-9 otthon foglalt helyet. Az utcafront felől az 5-6 szobás-, a hátsó részeken pedig a 4-5 szobás lakások az 50-es években a lakásmegosztások áldozatául estek. A hátsó lakásokban egyszerűbb iparosok laktak, köztük egy asztalos, akinek a dédunokája máig hű maradt otthonukhoz. Az udvar részen ma több vállalkozás is kínálja szolgáltatásait. Az eredeti liftet már lecserélték, de annak idején használatukért, a házmestert illette a viteldíj. Akik azonban az első emeleten laktak egy kis lépcsőzéssel karbantarthatták magukat, ugyanis nekik a felvonó nem állt rendelkezésükre. Az első és a második emelet utcai lakásaiban az erkélyes hosszú szobák még akár bálteremnek is beillettek volna! Egyikükben lakott 1945 előtt unokájával a talán leghíresebb régi lakó, Benárd Ágoston, aki 1920. június 4-én a kormány képviseletében, egyike volt a trianoni békediktátum aláíróinak. A tiltakozás és ellenállás gesztusaként állva írta alá a dokumentumot. Az épület sok neves művésznek is otthont adott. Köztük Rősler Endre operaénekes- és Zeneakadémiai tanárnak és második feleségének, az operaházi táncosnő Morgányi Jozefinnek is.  A háború alatt lakásukat találat érte, ezért az ötödikről a másodikra kellett átmenetileg költözniük. Nagy Nándor festőművész-rajztanár, és egykori ciszter tanár is itt élt a szintén festőművész feleségével, de az ostrom után nem hallottak többet felőlük. Perényi Eszter napjaink híres hegedűművésze – Bujtor István első felesége – viszont a mai napig itt él. A gang egyik sarki lakásából pedig a Kúria egyik bíráját és családját telepítették ki. Helyükre az orosz katonák parancsnoksága rendezkedett be.
Budapest ostroma alatt, 1944. december 27-től 50 napon át kényszerült a ház az óvóhelyre menekülni. A villany, gáz, és víz nélkül összezárt több mint 100 ember mindennapjait a feszültség és a viták is keserítették. Sok helyütt a városban ilyenkor kutat próbáltak fúrni. Mivel ez itt az utcában nem járt sikerrel, a vizet a szomszédos épülettömb kútjából szerezték. Élelmet a Bartók Béla úti péktől - áldozatok árán - sikerült csak néha szerezni.

A háborús évek és az ’56-os események sokat változtattak a lakók egymáshoz való viszonyán. Sokan eltűntek, mások elköltöztek. Felnőtt egy újabb generáció, akiknek új élmények jutottak. A környék is sokat változott. Már nem jár HÉV az egykori Horthy téren, helyette majd egyszer metró dübörög a föld alatt. A Gomba körül sem tekereg már régen a kis fapados villamos. A 6-os viszont, azóta is ide érkezik, - még ha egy picit arrébb is - hogy újból megkerülje a várost. Egy azonban biztosan marad; a ház a szépséges díszeivel, akkor is, és most is igazi kincse a környéknek, ezért ha erre jártok és erősen ellenálltok a tömegnek, nézzétek meg és lássatok a „kövek” mögé.

… elszaladt az idő, begördült a villamosunk. Most már ideje felszállnunk! ;)








Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Budapest Főváros Levéltára
Szegvári Irén elbeszélése alapján