Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. november 26., kedd

Lakatra zárt szépségek I.

Nézd meg!

Bakteriológiai Intézet – OPNI – BÁV


A városban járva egyre több lakatlan épülettel találkozunk. A KÉK – Kortárs Építész Központ – 2012-ben lehetővé tette, hogy ezekről egy adatbázisba bárki feltölthessen információkat. A cél a lakatlan terek aktiválása. Az ehhez kapcsolódó információk áramlására, és az ötletek megvitatására ad lehetőséget a kezdeményezés.

A városban több olyan épület is van, mely, ha éppen nem is – vagy csak átmenetileg – lakatlan, esetleg pont átépítik, felújítják, vagy csak egyszerűen nincs engedély belső megtekintésükre. Külső megjelenésükben viszont annyi szembeötlő szépséget hordoznak, hogy nem lehet elmenni mellettük anélkül, hogy hatással ne lennének ránk. Ebből a csokorból szemezgetünk most párat! :)



Magyar Királyi Állami Bakteriológiai Intézet és az Oltóanyag Termelő Intézet – Hungária körút 25-27.



Annak ellenére, hogy a Papp László Sportaréna (Stadionok megálló) és környéke milyen nagy forgalmat bonyolít, kevésbé tűnnek fel a Hungária körúton és a Tábornok utca sarkán álló klinkertéglás épületek. A sarki egyemeletes ház kapuja felett az Oltóanyag Termelő Intézet megnevezés olvasható. Mellette pedig a szintén klinkertéglával készült homlokzaton az M. K. Állami Bakteriológiai Intézet feliratot láthatjuk. A közös telek kertje szépen gondozott. Nyáron a forgalmas körútra kihajló rózsabokrok próbálják a házak felé fordítani a járókelők figyelmét, és egyben túlillatozni a megterhelt levegőt. Mindkét homlokzat pazar Zsolnay elemekkel díszített. A félköríves ablakok felett futó vékony sáv tojásléc mintájában az okkersárga és a kék színek váltakoznak. Az épület párkánya alá a Zsolnay gyár változatos színmintáival, virágok kerültek. A tetődíszként szolgáló mázas kerámiák ördögfejeket formálnak. Az épületeket a kovácsoltvas kapun is feltüntetett évben, 1899-ben vette birtokba az intézmény. Preisz Húgó, a hazai bakteriológia megalapítója 1891-ben, 31 évesen az intézet igazgatója lett. Az Intézet korábbi helyéről költözött át ide, a Hungária körút 25-27. szám alá. Az épület tervezése elvileg – bár levéltári adatot nem találtam róla – Preisz Hugó munkáját dicséri.














Sándor-villa, a volt OPNI – Völgy utca 9-11.


A második kerület rengeteg felfedezni valóval kecsegtet még. Most a Völgy utcába látogatunk, ahol egy villa áll az úttól távolabb, így nem csoda, ha alig veszi észre az ember. A telket és a rajta álló nyaralót, előző tulajdonosától Schlesinger Mórtól vásárolta meg 1890-ben nagyságos Sándor Pál úr és Polakovits M.-né úrnő. Az 1912-es tervek átépítést, az azt követő év pedig módosításokat jegyez. A telek részét képezte az a kertészlak is, melyben Kodály Zoltán munkálkodott. A villa és a szomszédos telek az összevonás után, az államosítással az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézeté lett. A Rehabilitációs Központ működését követően, nővérszállóként üzemelt. A nagy kovácsoltvas kapu mögött pár, töredezett lépcsőfok vezet a kertbe. Kővázák és szobortalapzatok mohos, borostyánnal benőtt ódon hangulata fogad. Az épület utcai homlokzata terméskővel díszített. Középen az üvegezett emeleti erkélyt két-két oszlop tartja. Két oldalt az ívesen kiugró helyiségek hosszú keskeny ablakokat kaptak, alattuk emberarcok domborzatával. A szimmetriát megtartva, a villa sarkainál lépcsősor vezet az udvarról a kovácsoltvas korlátos teraszkákra. Lakója már 2001 óta nincsen a háznak, tulajdonosától pedig nincsen meghívónk, sajnos. 




BÁV – Lónyai utca 30-32.


A Ferencvárosban kapott helyet 1903-ban a Magyar Királyi Központi Zálogház. A Kinizsi és a Lónyay utca sarkán álló klinkertéglás épületet gótikus elemek díszítik. A hatalmas építmény az ügyfélforgalom igényeinek kielégítését és az egyre növekvő számú értékcikkek tárolását is lehetővé tette.  Így 1920-ra már beraktározási tevékenységet is ellátott, melynek folyományaként Állami Árverési Csarnokként működött, és ettől fogva aukciókat is tartott. A főbejárat a Lónyay utca felől várta az érkezőket. A szegecselt, háromszögmintás kapu mögött a nehéz faajtó már évek óta lakat alatt tartja az intézményt. A négyemeletes épület színében megosztást képez. A földszint és az első emelet klinkertéglás burkolatát az íves, oszloppal elválasztott ikerablakok fehér vakolata váltja fel. Az emeletpárkány felett viszont fordított képre lehetünk figyelmesek. A neogótikus ablakosztások, a kőrózsák és a díszítések aprólékos igényessége a Kinizsi utca felől nyíló belső udvarban is megjelenik. Az égetett tégla itt halványsárga színt kapott. A bejárati ajtó felett a kőrácsos ablak adja a belső udvar ékét. 




Forrás:
Bakteriológiai Intézet
OPNI 
BÁV

2013. november 20., szerda

Budapest nyakéke

Nézd meg!

Az utolsó láncszem


Vasárnap ünnepelte a város, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 140. évfordulóját. A Duna két partján lévő városrész egyesítése papíron 1873-ban keltezett, ám valódi összekötésük igénye már jóval korábban felmerült. Az 1849-ben átadott híd történetéről, előzményeiről és körülményeiről már sokat hallottunk. Budapest szinte legmarkánsabb jelképe ez a híd. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal és érzéssel, hogy ez a műtárgy megunhatatlanságig vonzza a szemet és esti fényének vízen táncoló csillogása megbabonázza a szemlélőt. :)



Budapest legdrágább nyakéke ez. A mai sétánk alkalmával, a híd szerkezetével ismerkedünk meg és bepillantunk abba az ékszerdobozba, amely az utolsó láncszemet őrzi. Kezdjük viszont az alapokkal. A hosszas tervezést követően, József nádor 1842. augusztus 24-én rakta le a Lánchíd alapkövét a pesti hídfő alapgödrébe. Ennek az alkalomnak állít emléket Barabás Mikós szép festménye is, ahol az ünneplő tömeget szemből, az alapkő körül ábrázolja.

Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele

Azt már bizonyára sokan tudják, hogy minden hídnak van egy „gazdája”; a hídmester. Ez a felelősségteljes foglalkozás apáról fiúra száll, mondhatni a budapesti hidak mesterei majdhogy nem egy dinasztiához tartoznak. A hídmester, Fazekas János naponta többször is alaposan átvizsgálja a hidat, szó szerint az elsőtől az utolsó láncszemig, mi pedig most elkísérjük.







Először 2010-ben volt alkalmam vele tartani, és tavaly újra meghallgattam. Az öntvények és a láncok Angliából, vízi úton érkeztek, de volt, ami Ganz Ábrahám budai üzemében készült. Amikor a hídon sétálunk érdemes alaposabban megnézni, mitől is lánc ez a szerkezet. Ezek az egyforma hosszú piskóta alakú szemek sűrű lemezkötegekből állnak, amit a függesztő rudak távolsága is igazol. A 380 méter hosszú építmény pilléreinek falazatát szépen faragott gránitkövek burkolják, melyek a kapuzatok felett a láncnyergek saruit hordozzák. A láncok erre támaszkodnak. Ahogy követjük a láncok vonulatát Pestről a túlpartra, egyszer csak véget érnek és eltűnnek a föld alatt...




… mi pedig követjük a leszaladt szemeket! A hídfőknél található lánckamrák az utolsó láncszemek kapcsai, vagyis itt kerülnek stabilan lehorgonyzásra. A leérkező láncvégeket hihetetlen erővel vastömbök támasztják le a kamra falához. A Széchenyi lánchíd építésekor 2196 tonnányi acélszerkezet került beépítésre. A II. világháború után a híd forgalmának növekedése miatt megerősítést kapott, s immár 5000 tonnányi acélszerkezetet hord. 
Biztos sokaknak feltűnt már, de éppen a lánckamra lejárata miatt tesz a hídfőknél egy nagyobb ívű kitérőt a villamos. A budai lánckamrába egy 20 méteres vékonyka létrán ereszkedünk le a mélybe, közel a Duna fenekéhez. Leérve itt 12 °C az állandó hőmérséklet, de a páratartalom az időjárástól függően változik. A szivárgó talajvíz miatt állandó pocsolyák áztatják a talajt. Természetesen a túlzott víz befolyás ellen a teremben szivattyú működik. Az egymáshoz fésűfogakban záródó kapaszkodó láncokhoz képtelenség hozzáférni, ott ezért intenzívebb rozsdásodásnak van kitéve. 40 méter hosszú meredek kamra lánckötege között roppant szűk járatban csak hasalva, kúszva lehet közlekedni, ezért csak az menjen hídmesternek, akinek nincs klausztrofóbiája. :)

















A Lánchíd születése óta több átépítésen, korszerűsítésen és újjáépítésen is keresztülment. 1873-ban született meg az a gondolat, hogy a hidat meg kell erősíteni. A fokozódó forgalomból adódó problémák az átkelő megóvásáért kiáltottak. A munkálatok éveket várattak magukra, mire végül az új híd átadására 1915 novemberében került sor. A Közlekedési Múzeum előtt ma is megtekinthetők a leszerelt eredeti vasszerkezetek, két lánclemez és a régi fa andráskeresztekből álló korlát részletei.  



A II. világháborúban, 1945. január 18-án robbantották fel. A lánckamrákba elhelyezett robbanóanyagok csak a pesti oldalon léptek működésbe, a budai oldal a csodával határosan épségben megmaradt. Az egyik legszomorúbb látvány az országról az a kép, ahogy a pillérek között az egymáshoz kapcsolt láncszemek szétszakítva árván a vízbe lógnak. A megalakult Lánchíd Bizottság az ország összefogásával hozzálátott a híd újjáépítéséhez. A roncsok felszínre hozásával derült ki, hogy a láncok és más szerkezeti elemek anyaga nem szenvedett kárt. A hidat újra, 164 évvel ezelőtt éppen ezen a napon helyezték forgalomba. :)

Egyszer egy séta alkalmával kiderült, hogy Strauss Kék Duna keringője pont olyan hosszú, mint az út a hídon Pestről Budára. :) Aki nem hiszi, járjon utána!


Forrás:
Helyszínbejárás 2010, 2012.
A Széchenyi lánchíd tervrajzai
Széchenyi lánchíd
Kisfilm a lánckamráról