Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. december 31., kedd

Az ajtó küszöbén állva


Összegzés 2011. december – 2013. december


Mielőtt kinyitnánk az ajtót és átlépnénk a küszöbön, tekintsünk most kicsit vissza!



A Lásd Budapestet blog 2011. december 16-án, a Déli harangszó című poszttal köszöntötte olvasóit, s ezzel – bár cseppet sem tudatosan – de képletesen beharangoztam, mi is készül itt. Idén decemberben kétéves születésnapot ünneplünk! :) Azóta persze sokat változott, fejlődött az oldal…

Az első bejegyzések karácsonyig, napi rendszerességgel indították a blogot. A kezdetleges, pár soros információt egy-két kép kísérte csak. Mivel a lelkesedésem egyre nőtt, és olyan részleteket is szerettem volna megmutatni az épületekről, amihez a neten már nem találtam képet, elkezdtem saját fotókkal dolgozni. A témákhoz is szélesebb körben gyűjtögettem anyagot. Így viszont már nem lehetett tartani az eredeti elképzelést; „Pár képes, rövid történetek Budapestről”. Annak ellenére, hogy igen nagy az információs dömping, és idő hiányában a legtöbben inkább a képeket görgetik végig, mégis írtam. Néha talán hosszabban, mert írni – akár olvassák, akár nem – szeretek! A szavak mellett/helyett a képek lépésről-lépésre kísérik a látogatót, ezért minden részletet igyekeztem láttatni.

Először olyan helyszíneket választottam, amiket magam is jól ismertem. Az igazi élményt viszont azok az épületek, vagy városrészek jelentették, melyeket én is újonnan fedeztem fel. Ilyenek voltak például a MÁV-telepek, vagy Káposztásmegyer, a Homoktövis lakópark és környéke. A másik kedvencem pedig kétségtelenül a blogolás azon része, mikor megnyílt előttem egy lakóház kapuja és alkalmam volt egy-egy lakóval beszélgetni. Ilyenkor telik meg igazán szívvel és lélekkel a ház és kap valami egészen érdekes hangulatot, hiszen olyan mintha valóban megszólalnának a falak! :)


Bár nem szeretem a számokat, mert nem ezen mérem a blogom, de az összegzés végett álljon itt mégis egy-két adat.
Azt éppen, hogy hány km-t tettem meg, nem számoltam, mert korábban is imádtam naphosszat, fáradtságot nem érezve sétálgatni, de az biztos, hogy olyan helyeken is jártam, ahol korábban még sosem. Szerencsére van még ilyen bőven! Például a XVI., XVII., XVIII., XX., XXI, XXII. és a XXIII. kerületet még nem fedeztem fel „Lásd Budapestet” szemmel. Változatos témák kerültek viszont a blogra a többi kerületről! 38 poszt született lakóházakról, intézményekről 21, műtárgy, építmény témában 13, parkokról 8, templomokról és szobrokról 6-6, 4 sorozat indult, 3 hotelben jártunk és egyszer rendhagyó módon tettünk Turára egy vidéki kiruccanást a városból. S persze voltak még egyéb kategóriák is…

A Lásd Budapestet – akkor még Napi érdekességek – egy baráti hírlevél formában látta meg a napvilágot, később vált csak bloggá. A kis 10 fős közelebbi ismerősök száma is felduzzadt. Ma már 184 fő kapja személyesen e-mailben a heti bejegyzéseket. A blog Facebook oldala 2012 júliusában indult és november elejére 100-an lettünk. A 2013-as évben pedig 2000-en csatlakoztak még. 

Két év alatt több mint 25.000 kép készült. 121 poszt került ki, ami azt jelentette, hogy a kezdeti napi bejegyzéseket követően 2012 januárjától minden héten – ha esett, ha fújt, ha ünnep volt, ha nyári vakáció – jelent meg egy poszt, rendszeresen, megszakítás nélkül!

A blog összes oldalmegjelenítése 90.000, ebből az átlag napi látogatottság mostanra 250. A három legolvasottabb bejegyzés, a Budapest 140. születésnapi köszöntése – mely cikk az Index2-re kerülése végett kapott sok pontot. A második a Gül Baba legendája volt és a harmadik pedig a rákospalotai MÁV lakótelep. Sorrendben a legkedveltebbek főleg a Palotanegyed lakóházai voltak. Az Egy nap a városban és az Urbanista blog is sok látogatót hozott a linkelt posztokkal. Bár kevésbé volt mérhető, de egy éve a Fuga Rádióban és idén a Civil Rádióban adott riportok kapcsán is jöttek újabb látogatók. Sajnos a Fuga Rádió kétheti rendszeres  - a CheckMyBudapest bloggal és a Kép-tér bloggal közösen készített -
Blogbarátnők című adásaiból nem kaptunk mérhető visszajelzést, de személy szerint nekem ez is adott új barátságot. 

A blogolás sok új kapcsolatot hozott. Kialakult egy-két közelebbi ismeretség, barátság is, nem csak más Budapest blogerekkel, hanem hasonló témában tevékenykedő kultúraközvetítőkkel. Városi sétákra és helytörténeti előadásokra már lassan öt éve járok. Voltak olyan időszakok, amikor szinte minden hétre jutott egy-kettő. Ezek alkalmat adtak olyan helyekre is eljutni, melyek még a KÖN vagy a 100 Éves Házak Ünnepe alkalmából sem nyíltak meg.


Két év alatt nagyon sok hozzászólást kaptam, akár a blogon kommentekben, vagy a Facebookon. Talán ennél is több volt az a sok személyes levél, melyben örömmel meséltétek és osztottátok meg velem élményeiteket, képeiteket. Sokatokkal állandó kapcsolat alakult ki. Meg kell mondanom őszintén, hogy nagyon sokat adtak a pozitív visszajelzések és bátorítások, mert voltak azért nehezebb időszakok is!

Szeretem ezt a várost! Ez az érzés szerintem nem fog megszűnni bennem sosem. Most inkább csak azt érzem, átalakul, elmélyül. Néha fejtörést okozott, hogy hogyan oldom meg a következő heti bejegyzést, ha éppen hiányzott még egy-két fontos kép, és szerettem volna még plusz információt, amiről tudtam, hogy nem lesz meg időben. Ez sokszor okozott versenyfutást az idővel! A heti szintű blogolást ezért most elhagyom - pedig a szokás tényleg nagy úr! Természetesen a Lásd Budapestet nem szűnik meg! Szeretnék ezentúl jobban elmerülni egy-egy témában, hagyni kiforrni, kutatgatni, jobban körüljárni. Szívesen foglalkozom személyes történetekkel, egy épülethez vagy területhez köthető emlékekkel! Egyre nyilvánvalóbb nekem, hogy képtelen lennék Budapest nélkül élni! ;)


Ezúton is szeretném megköszönni nektek kedves olvasóim, hogy jelen voltatok, hogy olvastátok a bejegyzéseket, hogy volt véleményetek és megosztottátok velem és a többiekkel is! :)


Szeretettel kívánok nektek élményekben, örömökben gazdag Budapestet  a 2014-es évre is!




2013. december 24., kedd

Zugligeti Szent Család Plébánia


A Szent Család ünnepe


A XII. kerület hátárán, egy helyes kis játszótér mellett magasodik Zugliget egyik temploma a Szarvas Gábor úton. 1912-től hét éven át, Almásy Mária volt az angolkisasszonyok szerzetesrend rendfőnöke. Az írországi Rathfarnham városában álló templom mását szerette volna megvalósíttatni Budán is.Hültl Dezső tervei alapján Havel Lipót kivitelezésében készült el 1917-re a Szent Család tiszteletére a négy évig tartó hosszú munka után a Római Katolikus Plébánia. 


Zugligeti Szent Család Plébánia


A klinkertéglás neoromán-neogótikus épület bejáratához széles lépcsősor vezet. A nehéz, díszes pántos ajtó felett Vass Viktor domborművén Jézus látható gyerekek társaságában. A kereszthajós tér apszisának falán a mozaik a Szent Családot ábrázolja Szűz Mária szüleivel és három angyallal, akik a hitet, a reményt és a szeretetet jelképezik. Nem csak ez az alkotás, hanem a templom szép, színes üvegei is Zsellér Imre munkái. A templom
1992-ben kapta az orgonáját. Az orgonaszót nehéz visszaadni írásban. A szavak helyett most a csendet választva, az ünnep alkalmából beszéljenek inkább a képek! :)

                  Szeretetteljes, békés karácsonyt kívánok mindenkinek! 






                  Szeretetteljes, békés karácsonyt kívánok mindenkinek! 



2013. december 17., kedd

Lendvay utca 12.

Fedezd fel!

Egy mesevilág vára


Budán, a nyár folyamán már felfedeztünk egy nagy várat a városban. A klinkertéglás épületek kifejezetten érdekes és izgalmas megoldásokat rejtenek, és szerencsére akad belőlük még pár a városban. Nem mondanám, hogy előre megfontolt szándékkal keresem őket, de annál jobban örülök neki, ha vár kerül az utamba. Mivel nem vagyok királyfi a sárkányokkal nem megküzdeni szoktam, hanem mind a hét fejüknek illedelmesen köszönni, lábat törölni és bekéredzkedni. S bízom abban is, hogy a toronyszobába zárt királylány kap egy szabadnapot és elmeséli történetét, miközben körbevezet a birodalomban. :)


Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, éppen a Lendvay- és az Epreskert utcza sarkán, az 1883. év 6. hónapjára készült el Lohr József építész tervei alapján az a földszintes villa, melyet Spira Fülöp Szilárd és hitvese Hennig Alojza vettek boldogan birtokba. Az akkor már felparcellázott területen sarki ház lévén telekszomszédok már voltak. Pincéjükben a fűtéshez fát tároltak, de a mulatozáshoz a jó borok részére borpincét is fenntartottak. A kertből lépcső vezetett fel a kis teraszra. A kétszobás házhoz egy fürdő helyiség és egy elég nagy konyha is tartozott.








Teltek múltak az évek. A környék rohamoson változott; szebbnél szebb palotákkal és villákkal épültek be és új emberek költöztek a környékre. Nagyságos Nicholson Fülöp úr az 1800-as évek második felében hagyta el Angliát és telepedett le nálunk. Gépgyára a Külső-Váci úton volt. Az 1890-es évektől már a hajógyártásba is bekapcsolódott. Halála után az üzem Schlick Ignác gépgyárával egyesült. A híres és vagyonos Nicholson Fülöpnek nem messze innen a Podmaniczky utca 17. szám alatt is volt már egy bejelentett lakcíme az 1896-os Budapesti Czim- és Lakásjegyzék lapjai szerint. Valószínű, hogy szerethette a gyorsan fejlődő környéket a mai Városliget közelében, hiszen Havel Lipót építőmestert bízta meg az adásvételt követően, hogy a Lendvay utca és Epreskert utca (ma Munkácsy utca) sarkára, Spira Fülöp Szilárd korábbi lakhelyére egy olyan villát építtessen, melynek mai is csodájára járnak!

Homlokzati terv Hável Lipót eredeti aláírásával. A képet köszönjük a ház lakójának, aki az emléktáblát is állíttatta, Csényi Zoltánnak! :)












Az alagsorban pince, szoba, mosókonyha és mángorló állt rendelkezésre. Az egykori Epreskert utca felől fáskamrák voltak. A Lendvay utca sarki tornyában keskeny lépcsősor kanyarog, melyet elsősorban a cselédség koptatott. A földszinten itt, a melléklépcső mellett helyezkedtek el a kiszolgáló személyzet helyiségei; a cselédszobák, a vasalószoba, de itt volt az éléskamra és a konyha is. Nicholson úr és családja a főlépcsőházon keresztül jutott fel az első emeletre. Az épület közepén húzódó csarnokból nyíltak az impozáns helyiségek. Az utcai frontok felé ebédlő, szalon a kis erkéllyel, a sarkon az úri szoba és a zárt erkély. A mai Munkácsy utca felé pedig a hálószobák és a két gyermekszoba. Udvari kilátásra helyezték hátul a nevelőnő lakrészét, a fürdőszobát és a ruhatárat – gardróbot. A második emeletet vendégeknek és cselédeiknek tartották fenn, hasonló elosztással.







A korabeli tervek és metszetek egy átépítést követően 1911-es dátummal jegyzik azt a toldalékot, ami a Lendvay utca felé kiépített oszlopos, verandaszerű megoldást és a felsőbb teraszokat mutatják. Ez év nyarán nagyságos Strauss Pál úr és neje, igényeiknek megfelelő átalakítást követően be is költöztek a villa második emeletére. A földszint és az első emelet átalakítását Fleischl Róbert tervei alapján végezték özvegy Schwarz Samuné kezdeményezésére. Ekkor került kialakításra a mai is látható hangulatos, vadszőlővel befutott kőoszlopos veranda, s felette a kovácsoltvas korlátos terasz. A kertből a verandán keresztül a szalonba, majd a zeneszobába vezetett az út. A könyvtár a sarki szobában kapott helyet. Mögötte a férfi- majd a női háló következett szintén gardrób szobával. Az 1949-es évet követően, mint MÁV épület, átalakításokat és később lakásmegosztásokat mutatnak a tervek.

















A villa ma többlakásos társasházként ad otthont a családoknak. A belső tágas lépcsőház kövezete és fehérre festett kovácsoltvas korlátja elegáns, tiszta külsőt kölcsönöz. Udvarát fenyők, dús bokrok és vadszőlő teszik hangulatossá. Lakóit nyaranta gyakran látni a kertben virágokat gondozni. Ez a gondosság jellemzi a lakók összetartását is. Közösségük táblát állíttatott az egykori villatulajdonos emlékére, mely a bejárat mellett tájékoztatja az arra járókat, hogy pontosan melyik mese része is ez az érdekes tornyos, vadregényes vár. :)




Köszönöm Gál Róbertnek a meghívást és körbe kalauzolást pincétől a padlásig! :) 






Ablakok a torony tetején

Üzenet a kéményseprőtől
Falécekkel elkerített régi szárító a padláson

Még a kémények is díszesek

Forrás:
Helyszínbejárás 2013. 
Budapest Főváros Levéltára

Schlick Ignác 
Budapesti Czim- és Lakásjegyzék