Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2014. június 24., kedd

Csengery utca 76.

Nézz fel!

A szecesszió virágai


Terézvárosi barangolásom közül ezúttal a Csengery- Szondi utca sarkán álló épületbe nyerünk betekintést. Szó szerint nyeremény volt ez, hiszen, ahogy a házat fotózgattam és a szép bejárati ajtó mintázatát nézegettem nagyon kíváncsi voltam, vajon mit rejthet belül ez a kívülről is szépséges, óriási palota. A tömör kapu kis ajtajának magasban lévő részén, az íves kovácsoltvas pántok között a nyitott ablakon át, ugrándozva próbáltam belesni, de nem sok sikerrel jártam. Szemben az utca sarán egy úr beszélgetett valakivel. Mikor látta reménytelen próbálkozásom, odajött és annak ellenére, hogy nem volt a ház lakója, készségesen beütötte a kódot. A jelszóra kitárult hát a kapu! :)







.









Amikor belépek egy épületbe, nem tudom ki fél jobban; a lakók az idegenektől, vagy én attól, hogy milyen lesz a fogadtatás – már, ha lesz. Az viszont mindenképpen öröm, hogy amikor fotózni kezdek, akkor még azok a lakók, akiről sejthető, hogy talán még sosem nézték más szemmel a házukat, ők is eltűnődnek, hogy „jéé, ez tényleg tetszhet valakinek??” – Tényleg! :) Sőt! A falaknak nem csak szépsége, története is van.

Az épület homlokzatának felső pártázata szalagtéglákkal díszített. A háromemeletes ház ablaki köré aprólékos népi motívumos, csipkeszerű minták vonulnak fel. Belépve, a ház előterében lábunk alatt kék és barna virágos cementlap fogad, oldalt és a mennyezeten a homlokzati stukkódíszek köszönnek vissza. A jobb oldalon a főlépcsőház boltíves feljáróját kettős márványoszlop kezdi. A tömzsi oszlopok minden fordulóban ismétlődnek, az oldalfalakról pedig angyalarcok vigyázzák lépteinket.










A sarki telek illetve szecessziós épület kalandos tulajdonosváltásairól Dr. Szentpétery Tibor leírásából tájékozódhatunk. 1859-ben a telekkönyvi birtoklapon Baár János a területen fekvő ingatlanhoz 1260 forintért, árverésen jutott házzá. 1892-ben pedig odaajándékozta a budapesti Evangélikus Egyháztanácsnak, mely intézkedést lánya Luczianovits Ferencné, született Baár Karolina nem hagyhatott annyiban, ezért hatósági úton megtámadta azt. A bíróság nem fogadta el kérvényét, ezét az ingatlant 1896-ban az Egyházközség tulajdonával hagyta jóvá.






 
1899-ben azonban más is szemet vetett a régi házra, nevezetesen Strausz Sándor és becses neje, született Rosenfeld Katalin. Nagyszabású ötlettől vezérelve, hogy ide a Terézvárosba egy új, szépséges bérpalotát terveztessenek, a nemzeti szecessziós építészet gyakran foglalkoztatott építészpárosát, Komor Marcellt és Jakab Dezsőt kérték fel a nemes feladatra.




1903-ban ismét gazdát cserélt a telek, rajta a palotával. Blum Mór és neje, Helfer Eleonóra 390.000 koronát fizetett érte, és rá tizenkét évre továbbértékesítette azt 470.000 koronáért. 1917-ben újabb korszak következett. Schrank Béla és Ödön tulajdonostársakat 1923-tól a Benedek család váltotta. Az öt fő kezdetben egyenlő arányban osztozott a házon és 29 évig, egészen az IKV idejéig ők viselték gondját. A lakások a 80-as évektől fokozatosan kerültek magánkézbe.












A körfolyosókat tartó levéldíszes konzolok szép összhangot mutatnak a kovácsoltvas korláttal és tartóoszlopokkal. A sötét sárga vakolatra a Lechner - és követői - munkásságára jellemző apró, habcsókszerű kis virágok és szívecskék kerültek. A hátsó lépcső szűk csigavonalán járva, egy kis beugróból nyíltak régen a mellékhelyiségek.





Az igazi hangulatot azonban a dús növényzet adja! :) Kétféle lakó van. Az egyik, lakásának négy fala között él, a másik a teljes házban. Azok a belvárosi épületek, amik nagyon szomorú, málló, omladozó állapotban vannak, azért olyan kedvesek nekem, mert még a pusztulásban is minden házat képes élettel megtölteni és megszépíteni a lakók lelke a legapróbb kis törődéssel! :) A körfolyosók kovácsoltvas kacskaringói tavasztól télig színes virágba borulnak, néhol kisebb oázisok jönnek létre. Jól esik kiülni a párnás kispadokra beszélgetni, kávézgatni. Van, ahol a frissen teregetett ruhák illata keveredik a körben futkosó gyerekek nevetésével, kiabálásával. Itt-ott tányérok, evőeszközök csörömpölése hallatszik. A függönyök mögött ebédhez terítenek. Az ilyen képekhez azt a hajdan volt hangulatot is ideképzelem, ahogy a recsegő rádió dallama ellepi a házat…




Forrás:
Helyszínbejárás 2014.
Adalékok a külső Terézváros történetéhez – Budapesti Városvédő Egyesület. 1998. - Dr. Szentpétery Tibor gyűjtése

4 megjegyzés:

  1. Csodálatos ház !! Sajnálatos dolog, hogy a felújított házban mállik minden vakolat. A gangok alja, a lépcsőfeljárók, a kapualj.Az oszlopok, az egész ház. Milyen tatarozás az ilyen? A 19. században tudtak minőségben építkezni? Ma nem lehet tisztességesen felújítani egy ilyen gyönyörű épületet? Ki a felelős ?

    VálaszTörlés
  2. Ezek a fenykepek konyet hoztak a szemembe.En itt eltem 1954 tol 1970 ig,itt nevelkedtem gyerekbol fiatal emberig amig megnosultem es elkoltoztem onnan.Anyam es testverem ott lakott kb,2002 ig,utana eladtak a lakast szerintem nagyon olcson.Nagyon jo hely volt,kozel mindenhez. Idegenbe Szakadt Hazankfia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de örülök a jelentkezésnek! :) Biztos nosztalgikus újra látni így a házat. Szívesen olvasnánk érdekes régi történeteket a múltról; milyen volt itt lakni, felnőni, milyenek voltak a szomszédok, hogy teltek a vasárnap délutánok a gangon, a nyarak az udvaron, vagy milyen volt átélni itt '56-ot stb. Várom a jelentkezést! :) lasdbudapestet@gmail.com - Vero

      Törlés