2014. november 26., szerda

Városi Házak – Óbuda

Fedezd fel!

Elegáns formák


Múlt héten már nagyon hideg volt, de még viszonylag szép, napos idő ahhoz, hogy nekivágjak a városnak. Célirányosan mentem, s nem hagytam, hogy a belvárosi házak a hívogató külsejükkel elcsavarják a fejem! Egy réig emlék kapcsán jutott eszembe, hogy Óbudán, a Nagyszombat- és a Bécsi út találkozásánál áll egy hatalmas, oszlopos háztömb, szolid, elegáns mintával. Gondoltam, itt az ideje, hogy jól megnézzem magamnak.



Az emlékeimben úgy élt ez a ház, mint egyetlen nagy épület, ami az út törésvonalát követi, és kissé íves formát visel. Azt azonban akkor még nem tudtam, hogy a hegyoldal lába is rejteget erre a variációra hasonló épületeket. A Nagyszombat utca felől sétáltam felfelé az erdőig. Benéztem a Kecske és a Végvár utcákba is, ahol az állandó magasságában futó meander minta nyílegyenesen folytatódott. Az emelkedő miatt a házak magassága egyre alacsonyabb lett, de a minta rendületlenül tartotta a szintet. A Bécsi útnál a második emelet, míg a Végvár utcánál már csak a földszint felett húzódott. 




Tetszett ez a rendezettség és a díszítés visszafogottsága. A mára megkopott, színes épületek homlokzatán sorakozó négyzetes ablakok egyhangú sorrendjét itt-ott virágos szalag és egy-két timpanon motívum töri meg. A lépcsőház legyező formájú vagy éppen hosszú keskeny ablakai több helyen egy beugróban kaptak helyet. A teraszok kidolgozás is változatos. A nyitott erkélyek látványát az egyszerűségében szép kovácsoltvas korlátok teszik elegánssá, máshol a félköríves lodzsák nyílásai a felsőbb emeleten szűkebbé válnak. 










Mire a Végvár utca közepére értem, elvesztettem a fonalat és nehéz volt megállapítani, hogy hol kezdődik, és hol végződik egy-egy épülettömb, hiszen a belső terekbe több kapu is szolgálja a bejutást. Felülnézetből persze, szépen kirajzolódnak az alaprajzok és összeáll a kép! A helyes kis lakótelep nagyon ügyesen ötvözi a nyitott és zárt terek megoldást, hiszen körbejárható épületekről van szó, de mégis megőriz minden intimitását, mert belső udvaraiba csak egy-két árkádos résen át enged betekintést.







A Nagyszombat utcáról a hegyoldal felé nézve balra eső ház, egy átlagos belvárosi épület méreteit mutatja. Hátul a Végvár utca teljes hosszában szintén egy zárt lépcsőházas, hosszan elnyúló tömb látható, s vele szemben pedig az árkádos, félköríves, hatalmas egységet mutató épület. Ez talán a legérdekesebb ház itt a Végvár és a Kecsek utcák között, mert alaprajza erős belemagyarázással hasonlít egy csokornyakkendőre. :) Külön érdekesség, hogy a félkörívben kvázi behorpadt téglalapot a kacskaringós gangok, az első emelettől minden szinten, függőfolyosókkal teszik teljes mértékben körbejárhatóvá. A Bécsi útra néző két ötemeletes ház szintén belső udvaros, melyek folyosóit lengőajtók szakaszolják. 




Az épületek az egykor itt létesült sváb temető felszámolását követően az Angol Magyar Bank megbízására Hikisch Rezső és ifj. Paulheim Ferenc tervrajza alapján a Stabil Építési Rt. kivitelezésében készült el. Az építkezés itt, 1926-28-ig, a főváros kislakásos bérház építési beruházásának keretein beül valósult meg. A társadalom széles rétegeinek lakhatását biztosító óbudai ingatlan befogadóképességét jól tükrözői a lakások felszereltsége és kialakítása. A beköltöző négy tehetősebb család négyszobás, fürdőszobás és mellékhelyiséggel ellátott lakást bérelt. A telepen 95 háromszobás összkomfortos, 124 kétszobás félkomfortos, 178 kétszobás- és 59 egyszobás komfort nélküli lakás kapott helyet. A lakók igényeit a Bécsi úti üzletek sora szolgálta ki. 




Képek a Magyar Építőművészet oldaláról

Első nap, mikor a Nagyszombat utcán rácsodálkoztam az erdő felőli ház bejárati ajtaján a táblára, miszerint itt – ideiglenesen - egy iskola volt, éppen összefutottam az épület gondnokával. Váltottunk pár szót, melyből kiderült, hogy régen a nagyobb, Bécsi úti épületben lakott Göncz Árpád, s ma unokája él itt. Még bőven volt mit felfedezni, bejárni, így elköszöntünk. A furcsa alakú ház homlokzatán nézegettem éppen egy fürtös hajú kőarcot, mikor az oszlopos átjáróban megszólítottak. A 88 éves Erika nénivel, aki a negyvenes évek óta lakik a házban, és régen idegenvezető volt, végül addig beszélgettünk, hogy beesteledett! :) Nem csak ezekről a Városi Házakról, hanem Óbuda más részeiről is szó esett. Többek között a szomorú Schmidt Miksáról, ki meggyilkolt kedvesét, Mágnás Elzát siratta, s kastélyának – ma a Kiscelli Múzeum – abba a szobájába rendezkedett be, melynek ablakából rálátott a szomszédos temetőre, a lány sírjára. Beszéltünk a közeli kis kápolnáról és az oltár alatti forrásról, melynek gyógyerőt tulajdonítottak.  De megtudtam például azt is, hogy egy alkalommal, mikor József Ágost főherceg Óbudára látogatott, pökhendien elutasította, s nem volt hajlandó autogramot adni a kislány Erikának, aki a híres emberek aláírását gyűjtötte szenvedélyesen. :)
Ez a terület több filmrendezőt is megihletett már. Itt érte utol ugyanis a Halálos tavasz Karády Katalint és Jávor Pált. A beszélgetés végén egyébként volt szerencsém pár szót váltani még egy itt lakó rendezővel, kitől megtudtam, hogy készülőben, de legalább is tervben van egy játékfilm forgatás itt a Városi Házak falai és udvarai között. :) Kétségkívül nagyon izgalmas ez a helyszín! Erika néni visszaemlékezései felidéztek egy híres arcot is. Törőcsik Mari, aki éppen a napokban ünnepelte 79. születésnapját, tizenévesen szintén itt élt nagynénjénél. Fiatalon, vidékről felkerülve nagyon helyes kislány volt, szerették a házban. :)
S nem utolsó sorban, itt játszódott a Keménykalap és krumpliorr is! :)  A helyszínek akkor és most képkockáit Pál Zoltán gyűjtésében láthatjuk!








A levéltári adatok érzéseket, hangulatokat már nem adnak, de mégis érdekes információt arról, kik is lakták a Bécsi út házait. Hogy csak egy párat említsünk; dr. Sármány Géza egyetemi tanársegéd, Pajor Gyula, mint az "Erő" Keresztény Fűszerkereskedők Termelő Beszerző és Értékesítő Szövetkezetének gépkocsivezetője, Pentz Lajos baktisztviselő, Póznai (Poznanovics) Miklós, aki a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság I. sz. Igazoló Bizottságának irodavezető helyettese volt, Neubauer Lajos miniszteri tanácsos, Kleberg Zoltán, a Szemüvegkeret Gyár dolgozója. De itt lakott Hitzhaus Béla is, az Elektromos Művek fővárosi főosztályvezető-helyettese, aki bizonyára igen szomorúan baktatott haza, hiszen Budapest Székesfőváros Elektromos Művei I. sz. Igazoló Bizottsága kizárta az előléptetésből. Sorstársa volt Szabó János a Beszkárt munkatársa, valamint Csősz Józsefné távbeszélő-kezelő, akiket állásvesztéssel sújtottak. Többek között Knocz Ernőné, Irén bélyegkereskedő és Panzok Auguszta zongoratanárnő is itt laktak. Hm, ki tudja, talán még jó barátságban is voltak…


A Városi Házak jelenkori szereplőivel az időutazást aznapra felfüggesztettem, hiszen nem csak hogy beesteledett, de addigra kellőképpen meg is fagytam. :-/ Ám, a szubjektív élmények sorát begyűjtve, nem volt kérdés, hogy vissza kell még jönnöm, s az addigra már sötétbe burkolózott többi házat is meg kell néznem!

Érdemes volt visszajönni, mert a Bécsi úti nagyobb háztömb belső pepita mintás folyosói az ötödik emeletről igen érdekes sakktáblát rajzoltak ki! Nem beszélve arról, hogy akkor lehet igazán érezni ezeknek a házaknak a nagyszerűségét, ha belülről is rálátunk a rendezett udvarra és a virágládás hosszú folyosókra!




A Bécsi út két tömbháza között lépcsősor vezet fel a Kecske utcába. Félúton egy kis pihenő rész látható, közepén a félköríves mélyedésben egy oroszlánfejjel. Régebbi képeken látható, hogy a terasz cementlapjai összetöredeztek. Öröm látni, hogy mára ezt is szépen rendbe hozták! :)


Egykor.hu oldalán



A lépcső tetején a következő háztömb homorú, íves vonalában, az árkádos átjáró mellett kétoldalt az oszlopokon nyugvó erkélyek látszanak. Előtte a bokros terecske közepén egy nagy fakereszt állít emléket az egykori temetőnek. Íme, az élet körforgása. A temető helyére házak épültek; Városi Házak. Ideköltözött a város apraja-nagyja, és újra élettel töltötte meg a hegyoldalt. Szolid eleganciája, élhető elrendezése, a zárt és nyitott tereinek harmóniája pedig úgy tűnik, még sokáig nem megy ki a divatból! :) 


Forrás:
Helyszínbejárás 2014.
egykor.hu
Budapest Főváros Levéltára
Budapest székesfőváros kislakásai: A bankok építése
Beszélgetés Erika nénivel, az ház lakójával

2014. november 17., hétfő

Boldog 141. születésnapot Budapest!

Mindenki virágcsokra


Sokat gondolkodtam, mivel is köszönthetném fel szeretett városom? Például, egy Best of Budapest bejegyzéssel. De… az nem ajándék. Az pont, hogy szépséges önmaga lenne. Egy időben divat volt asszociálgatni, kinek mit jelent ez a város, milyen gondolatok jutnak elsőként eszünkbe róla. Továbbgondolva megfordítottam a kérdést. Ha meg tudjuk magyarázni mi az a honvágy, akkor azzal tulajdonképpen meg is fogalmazzuk, mit jelent az otthon, vagy akár ez a város. 

Kisgyerekként, amikor Jugoszláviába mentünk nyaralni egy hétre, elképzeltem, hogy ha majd visszajövünk, akkor bizonyára olyan érzésem lesz, mint azoknak az idős embereknek, akik valóban éveket töltöttek külföldön anélkül, hogy hazajöttek-, vagy haza tudtak volna jönni.
Azt képzeltem, el fogok felejteni magyarul, és majd koncentrálnom kell, hogy újra megértsem a gyerekeket a játszótéren. Vártam, hogy milyen érzés lesz újra itthon lenni, látni a várost, a hidakat, a parlamentet, az utcákat, a házunkat. Lelki szemeim előtt már jó előre összemostam a képet, mint egy elázott festményt. Tulajdonképpen honvágyat vizionáltam, gyorsan hozzátéve a megváltás örömteli eseményeinek láncolatát. A valóság persze nem volt ilyen színpadi. Kicsit csalódott voltam, hogy nem élhettem át azt a pátosz, amit elterveztem. :) De mégis! Hosszú idő után a viszontlátás öröme így is szép tudott lenni.

Ha születésnapra vendégségbe hívnak, vagy honvágyat kell csillapítani, nem mehetünk üres kézzel. Az ajándék annak az érzésnek szól, hogy de jó újra itthon lenni, és annak is, hogy „nem azt ünneplem, hogy mióta, hanem azt, hogy megszülettél!”

Mi is lenne az, amit Budapestnek leginkább adhatnék? Tiszteletet, szeretetet, odafigyelést, törődést. Nem csak én. Minden városlakó. Rajtam, rajtuk keresztül képletesen szeretném átadni Budapestnek ezt a csokor virágot, hogy Isten éltesse sokunk örömére, még nagyon sokáig! :)

1873-ban a megszületett Budapesten tíz kerületet alakítottak ki, melyek közül három volt Budán, a többi a túlparton.

  • I. Krisztinaváros, Vár, Tabán, Kelenföld
  • II. Viziváros
  • III. Óbuda
  • IV. Belváros
  • V. Lipótváros
  • VI. Terézváros
  • VII. Erzsébetváros
  • VIII. Józsefváros
  • IX. Ferencváros
  • X. Kőbánya

Az alábbi képek – csokrot alkotó virágszálak – válogatásánál ügyeltem rá, hogy minden akkori kerület képviseltesse magát. No, meg hozzávettem még egyet-kettőt, az illatosabbakból is! ;)




I. ker. Vár. Úri utca 58.

II. ker. Víziváros. Frankel Leó utca 11.

III. ker. Óbuda. Gázgyári munkáslakótelep

V. ker. Irányi J. utca 15. (akkor IV. kerület, Belvároshoz tartozott)

XIII. ker. Lipótváros. Szent István krt. 16. (akkor az V. kerülethez tartozott)

VI. ker. Terézváros. Csengery utca 76.

VII. ker. Erzsébetváros. Dohány utca 20.

VIII. ker. Józsefváros. Szentkirályi utca 6.

IX. ker. Ferencváros. MÁV-telep

VIII. ker. Tisztviselőtelep (akkor még a X. kerülethez, Kőbányához tartozott)

@

I. ker. Corvin tér

VI. Király utca 76.

VI. ker. Szondi utca 44a

VIII. Bródy S. utca 6.

VIII. Rákóczi út 19.

XIX. ker. Wekerle. Kós Károly tér

XI. Bartók Béla út 17-19.

VII. Damjanich utca 32.