Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2014. január 28., kedd

Tisztviselőtelep a Józsefvárosban I.

Fedezd fel!

Lakók és mindennapjaik


A múltkori bejegyzésben meglátogattuk a Ganz-MÁVAG gyár munkásainak kialakított Kolóniát és némi betekintést nyerhettünk szociális mindennapjaikról is. Most felmászunk a ranglétra felsőbb fokára, vagyis egyszerűen átmegyünk az egykori Simor, ma Vajda Péter utca túloldalára.

A VIII. kerületet ma három részre bonthatjuk. A Palotanegyedre, ami nagy vonalakban a Múzeum körút és a József körút között van, aztán a körút másik oldalán kezdődik többek között például a Magdolna-negyed, ami az Orczy útig tart. Amit ma felfedezünk az pedig a kerület harmadik egysége, a Tisztviselőtelep, melyet az Orczy út, Vajda Péter utca, Könyves Kálmán körút, Üllői út és a Nagyvárad tér fog közre. 


Tisztviselőtelep

A telep története azzal a célkitűzéssel kezdődött mely a kispénzű tisztviselők lakáshiányát próbálta megoldani. Az elképzelés szerint az 1871-ben megalakult Hivatalnokok Első Házépítő Egyletének tagjai kölcsönpénzből saját otthont szerettek volna teremteni, úgy, hogy a kölcsön havi törlesztése ne legyen magasabb, mint egy belvárosi bérlakás fenntartása. A bankok azonban nem tudtak eleget tenni a kérésnek. Így a nemes cél éveket váratott magára, míg nem a gondolat, az 1883-ban újonnan megalakult 300 fős Házépítő Tisztviselők Egyesületének elnökével, Gaal Ferenccel az élén, újra megszületett. Az alapos utánajárás végén az akkor beépítetlen, városi birtokok mezőgazdasági területére, valamint lóvásároknak és katonai gyakorlótérnek használt, úgynevezett rákosi telkekre esett a választás.

 
Még beépítetlen terület

Az engedélyeztetés és a hosszas egyeztetés után a mai telep harmada került beépítésre, az Orczy út, Bíró Lajos utca, Bláthy Ottó (Szapáry) utca és az Elnök utca határával. A közgyűlés szigorú feltételeket szabott, miszerint a területen egyemeletes családi házakban, legfeljebb két lakás építhető úgy, hogy egyikben az építtető tisztviselőnek kell laknia, és a közműmunkákat az Egyesületnek kell elvégeznie.



Delej utca

A kijelölt, felparcellázott területen 117 családi ház épülhetett. Az 1886-os közművesítés után az utcákat ideiglenesen petróleumlámpák világították be. A leendő lakók facsemeték ültetésével gondoskodtak a zöldövezet kialakításáról is. Bár az évek alatt sok fa elpusztult és helyükre újak kerültek, a zöld juhar, a fehér akác és a szép platánfák még ma is láthatók. Az utcák elnevezése is beszédes, hiszen a mai Reguly Antal utca korábban a Család nevet kapta ezzel is mutatva a terület lakóinak képletes viszonyát. A széles Elnök utca pedig Tomcsányi Mórra az Egyesület egyik vezetőjére utal. A telep későbbi bővítése során a Villany utca egy félrehallás áldozata lett, s azóta a Villám nevet viseli. 




Villám utca

Elnök utca

Miután Rózsa Péternek, az Egyesület új elnökének sikeres banki tárgyalását követően a kölcsönt megkapták, Bobula János vállalkozó, műépítész vállalta az építkezés lebonyolítását és megkezdődhettek a munkálatok. Alig 5 hónap alatt felépült az első ház az Orczy út 32. épülete, Kaiser Nándor háza, melynek falán tábla állít emléket a Tisztviselőtelep születésének.


Szapáry utca

Miután a kijelölt területen a 117 családi ház felépült, az Egyesület további 95 szomszédos telek átengedését kérte és kapta meg a fővárostól. Ezzel kezdetét vette a második ütem építkezése is, mely a mai Bláthy Ottó utca és a Villám utca köztes területét jelenti. Végül 217 kertes ház épült fel pár éven belül és ezzel létrejött a neves tisztviselőkből álló „legintelligensebb falu”. :) 


Héderváry utca

Az építkezés harmadik üteme már lassabban haladt. Az Elnök utca és Üllői út közötti szakasz egy részén sokáig bolgárkertészet volt. A mai Rezső téren pedig egy esővizes kis tavacska állt. Körülötte a grundon gyerekek játszottak. A mai, teljes Tisztviselőtelepet környező főbb útvonalak mentén intézmények, templomok, iskolák, vagy bérházak épültek.


Városi Házak a Vajda Péter utcában

Az Orczy út felé, a Vajda Péter utca elején (7-13.szám) 1911-re épült meg a levéltárban lapozgatott tervek alapján Spiegel Frigyes és Márkus Géza elképzelése, az első ún. Városi Házak 94 lakásos lapos tetős háromemeletes bérház együttese. Itt azok a tisztviselők kaptak helyet, akinek már a telep belső területén nem jutott családi házas telek. A kertben két teniszpálya is szolgálta a kikapcsolódást. A homlokzati lakások a szép parkos Golgota térre néztek, ahol korábban még kis kápolna is állt. Az utcai fronton 22 üzlethelyiség látta el áruval a Kolónia és a Tisztviselőtelep lakóit.

 
Városi Házak - Vajda Péter utca 7-13.

Az utca másik végén (Vajda Péter 41-43.) húzták fel a második hatalmas, ötemeletes Városi Házat, melynek 120 komfortos lakását a magasabb rangú tisztviselők vehették 1926-ban először birtokba. Régebben gyakran csodáltam a H alakú épület oldalán az oszlopos, hangulatos teraszokat. Bár az utcai lakások a Ganz Vagongyár óriási területére néztek, a hátsó, nagy kertre néző lakások ablakai a Tisztviselőtelep ligetes fáira adtak rálátást.
A legfelső emeleten szárítópadlás állt a lakók rendelkezésére, melyet már jó előre le kellett foglalni. A sokszor napokig száradó nehéz anyagú ruhák télen keményre fagytak. A padlásteret farekeszekre osztották, ahol a lakók a lomokat tarthatták, de papírt köztük a tűzvédelmi előírások miatt tilos volt. Noha az épület tárt kapukkal várta a látogatókat, a házirendben meghatározottak szerint és a kifüggesztett tábla alapján: „Házalás, koldulás és kintornázás a házban és udvarán tilos!”. A kintornás szót gyerekkorom óta hallottam itt-ott, amiről azt gondoltam, biztos cirkuszi akrobata, aki a belvárosi gangokon mutatja meg lélegzetelállító tudományát. :) A kép csak később állt össze, miszerint a kintorna, vagyis a tekerőlant az a hangszer, melyen a verklis játszott a lakók nagy örömére. A tiltó tábla ellenére mikor a Városi Házban megfordult a piros sapkás majmocskájával az éneklő bácsi, mindenki kifutott a gangra meghallgatni a produkciót! Egy-egy nóta után pedig összeszedte a papírokba csomagolt, ledobott pénzérméket, megköszönte a figyelmet és továbbállt.
Az épület aljában boltok működtek. Itt volt a kézimunka üzlet, ahol a rövidáruk mellett Franciska néni az iskolásoknak füzetet, tollat, tintát, radírt is árult. Mellette tejcsarnok volt, ahol 20-30 literes fémkannákban mérték ki a tejet a vásárlóknak. 



Városi Házak - Vajda Péter utca 41-43.





A két bérház közé húzták fel 1924-re a szép, nyers téglás elemi iskolát. A telep másik, - az első - iskolája az Elnök utca 3-5. telken épült földszintes háza volt, melyet az 1911-re megépült gimnázium épülete váltott fel. Ezeket majd egy következő alkalommal látogatjuk meg.


Hétköznapok háztartása a ’20-as,’30-as években


Az I. világháború után a kispolgárság és a középosztály sorsa sok szálon összefonódott, amihez hozzájárult az újonnan betelepülő különböző társadalmi rétegek asszimilálódása is. Bár a két világháború közti időszak enyhítette a társadalmi különbségeket, a középosztály viselkedés mégis tükrözte az otthonról hozott évtizedes sajátos értékeket. Még korábban megfigyelhető volt, hogy a tisztviselő házaknál háztartási alkalmazottakat, cselédeket tartottak, addig a 20-as évek után a nehezebb anyagi helyzetre való tekintettel ezt már a családok nő tagjai sokszor maguk végezték.









A háztartások többségében városi gázt használtak, takaréktűzhelyeken főztek. Később a petróleum gyorsfőzőt a villanyrezsó váltotta fel. A fűtést fatüzelésű cserépkályhával, vagy szenes vaskályhával oldották meg. Akadt olyan is, akinek azonban központi fűtése volt, mely állandó meleg vizet is biztosított. Az ehhez szükséges kazán a magasföldszintes házak szuterén helyiségeiben voltak és karbantartásukról a fűtő, vagy a család mindenese – házmester, kertész, cseléd, stb. – gondoskodott, aki családjával nem ritkán maga is az alagsori lakásban lakott. 




3 hónap leforgása alatt, ilyen volt...

... és ilyen szép lett!


Ez idő tájt a háziak maguk készítették a kenyeret. Otthon a gyerekek megdagasztották, megkelesztették a tésztát, majd elvitték a pékhez az Orczy útra, aki ropogósra sütötte, és már vihették is haza az illatos friss kenyeret. A száraztészta készítése is saját kezűleg történt, de mivel ez nehezebb munkát igényelt, sok háziasszony alkalmi segítséget hívott. A kész tésztát szakszerűen szárították és tárolták. Nyaranta nem volt ritka a paradicsom és a lekvár főzés, illetve a befőttek készítése sem. Az ételek tárolását pincékben, éléskamrákban és jégszekrényekben oldották meg. Utóbbihoz a jeget tömbökben vásárolták a közeli Kolónia jéggyárából. 








Az asszonyok mosószappannal mostak. A rendkívül nehéz fizikai munkát felváltandó, a szerencsésebbeknek már akadt „mosógépük”. Ez a szerkezet megfelel a mai mosógépek lukacsos, kinyitható dobjának, melyet viszont kézzel tekertek, hajtottak. A szerkezet egy felül nyitott teknőben, tartályban állt, amiben mosószeres víz volt. A víz melegítésére az egész szerkezetet bele lehetett helyezni a villanyrezsó kialakított mélyedésébe.
A faszenes vasalót később a gázvasaló és a vasbetétes vasaló váltotta fel. Utóbbiból a nehéz vasdarabot a kályhában megmelegítették majd visszatették a vasaló üregébe.

 
Kézi hajtású mosógép (Forrás: Száz meg tizenöt év könyv)

Szenes vasaló


Híres lakók

A 20-as években, amikor lejártak a 35 éves kölcsönök és már nem kötöttek olyan szigorú szabályokat a lakhatáshoz, egyre több kereskedő, iparos költözött a telepre. Hamar megszokták, megszerették a kellemes környezetet és beilleszkedtek. Jó hangulatú, összetartó közösség jött létre.








Az Orczy út 8-ban lakott Dr. Bud János, aki a 20-as években közélelmezési- majd pénzügyminiszter volt, és nevéhez fűződik a pengő bevezetése. A Delej utca 20-ban pedig Jókai Mór második felsége Grósz Bella színésznő lakott, s itt őrizték sokáig a Jókai-hagyatékot is. Ebben a házban lakott még Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója is. 

A Rezső tér 5-ben Pálla Jenő festőművész élt, aki a Széchenyi Gimnázium rajztanára is volt. A házban borbélyműhely, drogéria és cipészműhely is helyet kapott. A mellette lévő ház vegyesboltjában a Mártonfi-család kínálta portékáját. Különösen kedves emberek lévén nem csak a gyerekek szerették őket, aki egy-egy krumplicukorért tértek be ide, hanem a felnőttek is, mert mindig volt mindenkihez egy-egy kedves szavuk! Sallai Imre papírkereskedése legendás volt! Minden vásárlónak adott egy-egy érdekes ajándékot; kis képeket, vagy „japán papírgalacsint”, mely vízbe dobva szétnyílt és csodás virággá terebélyesedett. 




A telep lakója volt még Tomcsányi Kálmán államtitkár, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyi miniszter, Tomcsányi Mór, aki az Ítélőtábla elnöke volt és a Tisztviselőtelep egyik alapítója, akiről az Elnök utca kapta a nevét. De itt élt még Boros Béla bányaigazgató, Liska Zoltán a Széchenyi Gimnázium tanára, valamint hitoktató, akit maguk közt csak „Atyának” hívott a közösség. Fricsay Richárd híres katonakarmester volt. Fleisch-Hacker Istvánné, a négy nyelven beszélő nyelvtanár Budáról is fogadott tanítványokat.
De lakott itt, orvosprofesszor, tanárnő, gyárigazgató, zongoraművész, vagy például Szilágyi Géza az OTI főorvosa és a telepiek háziorvosa is. Vagy nem utolsó sorban, Hugonnai Vilma az első orvosnő férjével, Wartha Vincével, a híres vegyésszel.
A Delej utca sarkán a szép épületet Hoffbauer János műépítész építette magának. A többszörös tulajdonosváltás következtében, a 25-ös szám Kertész Imre filmrendező családjának tulajdonában is volt egy ideig.




Váncza József vegyészmérnök, akiről sütőport is elneveztek szintén lakója volt a telepnek és korabeli reklámját mindenki ismerte: „Haladjon Ön is a korral, Süssön Váncza sütőporral!” A Fóthy és Társa Elektromos Gyár a Ludoviceum utcában működött, melynek tulajdonosa Fóthy Gyula és Váncza József voltak. Itt készültek azok a korabeli neonfényreklámok, amik beragyogják egész Budapestet. Fóthy nevéhez fűződik a Lánchíd akkori díszkivilágítása is! :)



A kedves nosztalgiával egy igazán hangulatos kertvárosba és annak múltjába csöppentünk! A telep történetét kutatva nagyon megragadott a tisztviselők emberközeli világa, a dolgos hétköznapok és azok az épületek, melyek még ma is őrzik ennek a különös miliőnek a hangulatát! Érdemes ellátogatni ide, és végigsétálni a csendes utcákon, és elképzelni az egykor nyüzsgő hétköznapokat.
Most, hogy kicsit otthonosabban mozgunk a telepen és megismertük a lakókat, a következő alkalommal betekintünk a Tisztviselőtelep intézményeibe is. :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013-14.
Pap Zsolt és Dr. Pruzsinszky József: Száz meg tizenöt év II. (A Tisztviselőtelep története. /20-30-as évek/) – 2000. - Széchenyista Öregdiákok Baráti Társasága

Anno képek
tisztviselotelep.hu/a-tisztviselotelep-tortenete
bpht.hu/historiak
konzervatorium.blog.hu

2014. január 14., kedd

Idősíkok a józsefvárosi Kolóniában


Fedezd fel!

Munkásparadicsom befőttes üvegben


Budai gyerek lévén az életem, életterem határa kiskamaszon kb. a Mártírok útjáig húzódott. Semmi dolgom nem volt Pesten. Az egy más város volt. Aztán teenagerként minden olyan könnyűnek, veszélytelennek, roppant rugalmasnak és nagyviláginak tűnt. Sodródtunk és benne voltunk minden jó buliban.
Egy kölyök közülünk említette, hogy leugrik a Lyukba, kazetta-cserét bonyolítanak egy haverral. Csatlakoztunk mi is. Felszálltunk hát a metróra és egy olyan helyen bukkantunk fel, ahol még nem jártam. Aztán trolira szálltunk és zötyögtünk a Hungárián. Kietlennek, ijesztőnek tűnt a környék. Szürke gyárváros volt. Elhagyatott sínpárok mentén baktattunk a sötétben és egy kopott klinkertéglás háztömb szélén bementünk egy vaskapunk.
 
A sínek még megvannak, de villamos már nem jár

A Fekete Lyukról tudtunk, híres/hírhedt underground szórakozóhely – olyan éppen nekünk való. Ez a látogatás nem sokkal a hely fénykora utánra esett. Épp csak pár ember lézengett ott. A hely szelleme mégis hátborzongatóan hatott rám! Fiatalság, bolondság, deviánsnak mondott viselkedés és az átlagtól merőben eltérő külsőségek, világfájdalom, kiábrándultság és élni akarás jellemezte a közönséget. Az elveszett hangulatot kerestem, de már nem volt sehol…

Koncert a Lyukban

Teltek az évek, változtam én is, a társaság is. Mikor nyolc évvel később gyakori látogatója voltam a szomszédos Tisztviselőtelepnek, csak azt beszélték; veszélyes hely a Kolónia! Kolónia? Nem hallottam előtte ezt a megnevezést. Akkor néztem meg nappal is, - persze csak messziről - a magasodó, kormos téglás hosszú háztömböt. A szóbeszéd miatt úgy kezeltem, mint egy skatulyába zárt félelmet, amit jobb elkerülni.
 
A Kolónia zárt háztömbje
 

Amikor említették, hogy ez a telep adott helyet régen a Fekete Lyuknak, összeállt a kép! Merésznek tartottam azt a régi látogatást, holott hírét talán éppen a fiatalok tették azzá, ami. Leomlottak hát a téves előítéletek falai! A terület sejtelmes hangulatát azonban fokozta az a tudat, hogy a telep egy hajdani temető területére épült. Később, az Orczy út felől, a Kolónia mellett a Golgota téren stációsorozat vezetett régen egy dombocska tetején a kis kápolnához mely előtt három kereszt is állt. Ezek mára eltűntek. A téren ma benzinkút, kutyafuttató és játszótér van.
 
Golgota tér régen, háttérben a Kolónia előtt a kápolnával

Azok a félelmetesnek mondott vidékek, amiket régen kerültem, most kifejezetten vonzzanak! Mióta alaposabban és más szemmel nézem a várost, egyre jobban szeretem a lepusztult és elhagyatott helyeket, mert ott nagyobb eséllyel remélhetek valami nagyon jellemző ódon hangulatot, emléket a múlt fénykorából.

Tavaly tavasszal a Kép-tér bloggal felkerekedtünk és meghódítottuk a Józsefváros Kolóniáját. Az ötlet akkor jött, amikor a MÁV-telepekkel foglalkoztam. Nagyszerű élmény volt! Pont, mint kamaszon, most is elkönyveltem, hogy ez egy „éppen nekünk való hely”. :)




Kezdetek

No, de lapozzunk az emlékkönyv elejére és ugorjunk fejest a régi gyárvárosi hangulatba! A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára (Ganz-MÁVAG) többek között az első mozdonyát 1873-ban, Budapest születési évében állította elő a mai Kőbányai út, Könyves Kálmán körút,  Vajda Péter utca és Orczy út által határolt telepén. Ezen a helyen van ma a józsefvárosi kínai piac hatalmas raktára. Az egykori gyár felsőbb vezetőinek és tisztviselőinek pedig a szomszédos területen kertváros jellegű, családi házas övezet létesült, a Vajda Péter utca, Könyves Kálmán körút, Üllői út és Orczy út keretében. Erről majd egy másik alkalommal esik szó.
A józsefvárosi gyár, munkásai számára viszont az egykori Simor (Vajda Péter) utca mentén 1910-re egy várszerű, épülettömb készült el Dr. Lipták Pál tervei alapján. A zárt lakótelepre négy nehéz vaskapu szolgálja minden irányból a közlekedést. Annak idején mezőgazdasági terményekkel megrakott lovas kocsi hajtott be az udvarra, hogy a vidéki parasztok zöldséggel és gyümölccsel lássák el a lakókat. A területen a 24 lépcsőházra osztott négyemeletes épületegyüttes keretezi a két U alakú házsort és a Golgota utcára néző hatalmas kultúrházat, melynek végében víztorony magasodik.

A Kolónia alaprajza


Kolónia képe a Simor (ma Vajda Péter) utcáról












Komfort

A munkásközösség számára kiépültek a telepet ellátó szociális egységek is, melyre a gyár nagy hangsúlyt fektetett. Míg a vezetők két-, három-, addig a munkások egyszobás kis lakásokat kaptak, melyek mai szemmel nézve komfort nélküliek voltak. A lépcsőházakban még most is keskeny ajtók tanúskodnak az egykori közös mellékhelyiségekről. Mivel fürdőszoba sem tartozott a szobakonyhás pici helyiségekhez, a családok számára a Kolónia területén közösségi fürdő létesült, mégpedig nem is akármilyen szolgáltatásokkal! A fürdőház 14 káddal és 3 medencével, szaunával, kvarclámpával, masszázzsal és fodrászattal működött. A mentőállomás mellett, a kiválóan felszerelt orvosi rendelőben még röntgenberendezést is alkalmaztak! Külön mosókonyha állt az asszonyok rendelkezésére az egyik U alakú kétemeletes épületben. A munkások szennyesét üstökben főzték és fertőtlenítették, majd a nehéz mángorlás után fűtött szárítórekeszekbe kerültek a ruhák. Míg az asszonyok a házimunkával foglalkoztak, addig a másik kétemeletes épületben a gyerekeket a 60 férőhelyes óvoda várta. A zárt tömbben üzletek viszont - a hentesáru bolt kivételével - nem voltak. A háztartások hűtőszekrényének funkcióját pedig saját jéggyár biztosította.



Szabadidő

A nehéz munka dolgos hétköznapjai után a kikapcsolódás és szórakozás lehetőségét a tágas közösségi épület változatos programja nyújtotta. Itt kerültek megrendezésre a különböző bálok, hangversenyek, de működött itt étterem és tekepálya, valamint volt sportterem is. A tiszti kaszinó mellett könyvtár is rendelkezésre állt. A jól felszerelt színpadon előadások sora követte egymást, de mozielőadások is várták a nagyérdeműt. A társas élet elősegítésére néptánc-együttes és még dalárda is létesült, utóbbiból így alakult meg a lelkes asztalosokból, öntőkből, kovácsokból stb., a híres Acélhang (Stahlton) kórus is. A kis falu, igazi munkásparadicsom volt! 

Kaszinó terem
 
A bálterem
A művelődési ház külső díszes homlokzata a víztoronnyal és a kazánház kéményével




Falak – színek

Tavalyi látogatásunk alkalmával kerestünk valamit a régmúlt idők hangulatából. A megkopott falak között megállt az idő, megállt egy korszak. Rétegekben lerakódott hangulatok, hiszen 100 év alatt túlélt két világháborút, egy forradalmat, a rendszerváltást és minden esemény újra és újra átformálta a lakókat, a közösséget és természetesen a közösségi szociális helyiségek funkcióit is! Az összetartást és a munkásparadicsom hangulatát a kamrákban porosodó befőttek konzerválják. Az egykor 654 szobakonyhás lakást rejtő egységes homlokzat szép, virágos kovácsoltvas erkélyrácsai mögött, szinte minden portál más-más színt kapott, és ezzel új életre kelt.



Lakók

A Kolónia falai között hírességek is nevelkedtek. Például Pici vagy Bivaly becenevű Kozma István birkózó, de itt nőtt fel Illés Lajos, a népszerű Illés együttes alapítója is. Bár a lakók már kicserélődtek és nem ismerik egymást, azért az feltűnik, ha idegenek lépnek a területre. Nekünk is sikerült egy-két emberrel beszélgetnünk. Van, akivel csak futólag pár szó erejéig, de mikor a kétszintes függőfolyosós belső háztömb kiskertjét nézegettük, egy hölgy kedvesen invitált és mesélt. Tanítónőként dolgozott a kerületben, de családjával csak 10 éve laknak itt. Szeret itt élni. Béke van, nyugalom, csend. A gangon egy macska sétált ráérősen. Egy idős bácsi hokedlin üldögélt és cipőt pucolt. A kiskertet a néni gondozza, melyben nyaranta illatos virágok társaságában áll az a Petőfi szobor, melyet a szomszéd iskolából idelátogató gyereksereg minden évben megkoszorúz. A szobor Loósz József munkája, melyet a talapzat szerint a MÁVAG 48-as Ifjúsági Bizottsága állíttatott 1947-ben. 




A művelődési ház és a Fekete Lyuk

Jártunk a Golgota utcára néző hatalmas művelődési házban is, melynek földszinti, oszlopos éttermének alapterülete 5743 m2, belmagassága 11 méter és befogadóképességét 1000 főre tervezték. A háromhajós emeleti nagyterem végén a színpad még ma is megvan. A dongaboltozatos nagyterem természetes fényét az oldalsó felülvilágító ablakok adták. Az egykori Ganz-MÁVAG Művelődési Házat 1945 után Vörösmarty Művelődési Házra keresztelték és a munkásművelődés hagyományai is jelentősen átalakultak. 


Az ötvenes években más ideológiák alapján szerveződtek ezek a kulturális események, melynek egyébként érdekes lenyomatát őrzi a híres Csinibaba című film, mely a Kolóniában játszódik. A film első 7 perce szépen visszaadja a telep egyébként romantikus hangulatát is! A Cha-cha-cha című film egyes jelenetei pedig a művelődési ház termeiről, folyosóiról adnak hiteles képet.

A férfikórust, a fúvószenekart, a fotós és természetjáró klubokat 1977-től felváltotta a gyár szocialista brigádjait kiszolgáló társadalmi, politikai és a tudományos ismeretterjesztés. A város legnagyobb diszkóklubja, a Casablanca mellett a ház a Szerencsejaték Rt. irodáinak is helyet biztosított. Az alagsorban kialakított közfürdő életveszélyes állapota miatt 1969-ben bezárt. Az átalakítás társadalmi munkában zajlott. Ekkor tűntek el végleg a régi szép csempék, a vízköpők és a medencék.
Az üres helyiségek egy részében 1988-ban kezdte meg működését Nagy Gyula vezetésével a Fekete Lyuk. Az ifjúsági klub az alternatív zenei élet inkubátorát jelentette, a punk, dark, alternatív rock és a metál zene kedvelőinek. A mai napig híres zenekarok tartották itt próbáikat és koncertjeiket. (PUF, Kispál, Tankcsapda, stb.). A Lyuk üzemeltetésének fokozódó nehézségei, a források hiánya és egy tragikus esemény végül 1995. januárjára a hely bezárásához vezetett.

A Lyuk bejárata előtt


A Kolóniától levált művelődési ház ma egy amerikai vallási közösség tulajdonában van. A helyiségek saját egyesületüknek és iskolájuknak adnak otthont. Egy kedves úr készségesen körbevezetett bennünket az épületben. A kifestett, rendben tartott házban megelevenedett a számunkra csak filmekből ismert nyüzsgő vidámság. Szép, ünneplő öltözetben most is családok érkezetek ide. Gyerekek kergetőztek a széles folyosókon, a színpadon serdülők ugráltak és a régi étkező asztalainál kézműves foglalkozást tartottak. A felnőttek egy félreeső helyen felolvasást hallgattak, beszélgettek.

Hiába repült el itt 100 év, ez a kis zárt falu, mai is őrzi halvány nyomait a múltnak, mint kamra mélyén a befőttek a gyümölcsérlelő nap fényét. Minden kornak megvolt a maga bája. Helyet adott munkának, vidámságnak, fegyelmezett ideológiának, szabad eszméknek, új vallásnak, közösségeknek és egyéniségeknek. Ki tudja, mit hagyott maga után a szívekben, a gondolatokban… Nekünk mindenképpen nagyon kellemes élményét a múltnak és a jelennek.  :)



Forrás:
Helyszínbejárás 2013. március
Ferkai András: Lakótelepek/ A MÁV gépgyárának munkáslakótelepe