Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2014. június 24., kedd

Csengery utca 76.

Nézz fel!

A szecesszió virágai


Terézvárosi barangolásom közül ezúttal a Csengery- Szondi utca sarkán álló épületbe nyerünk betekintést. Szó szerint nyeremény volt ez, hiszen, ahogy a házat fotózgattam és a szép bejárati ajtó mintázatát nézegettem nagyon kíváncsi voltam, vajon mit rejthet belül ez a kívülről is szépséges, óriási palota. A tömör kapu kis ajtajának magasban lévő részén, az íves kovácsoltvas pántok között a nyitott ablakon át, ugrándozva próbáltam belesni, de nem sok sikerrel jártam. Szemben az utca sarán egy úr beszélgetett valakivel. Mikor látta reménytelen próbálkozásom, odajött és annak ellenére, hogy nem volt a ház lakója, készségesen beütötte a kódot. A jelszóra kitárult hát a kapu! :)







.









Amikor belépek egy épületbe, nem tudom ki fél jobban; a lakók az idegenektől, vagy én attól, hogy milyen lesz a fogadtatás – már, ha lesz. Az viszont mindenképpen öröm, hogy amikor fotózni kezdek, akkor még azok a lakók, akiről sejthető, hogy talán még sosem nézték más szemmel a házukat, ők is eltűnődnek, hogy „jéé, ez tényleg tetszhet valakinek??” – Tényleg! :) Sőt! A falaknak nem csak szépsége, története is van.

Az épület homlokzatának felső pártázata szalagtéglákkal díszített. A háromemeletes ház ablaki köré aprólékos népi motívumos, csipkeszerű minták vonulnak fel. Belépve, a ház előterében lábunk alatt kék és barna virágos cementlap fogad, oldalt és a mennyezeten a homlokzati stukkódíszek köszönnek vissza. A jobb oldalon a főlépcsőház boltíves feljáróját kettős márványoszlop kezdi. A tömzsi oszlopok minden fordulóban ismétlődnek, az oldalfalakról pedig angyalarcok vigyázzák lépteinket.










A sarki telek illetve szecessziós épület kalandos tulajdonosváltásairól Dr. Szentpétery Tibor leírásából tájékozódhatunk. 1859-ben a telekkönyvi birtoklapon Baár János a területen fekvő ingatlanhoz 1260 forintért, árverésen jutott házzá. 1892-ben pedig odaajándékozta a budapesti Evangélikus Egyháztanácsnak, mely intézkedést lánya Luczianovits Ferencné, született Baár Karolina nem hagyhatott annyiban, ezért hatósági úton megtámadta azt. A bíróság nem fogadta el kérvényét, ezét az ingatlant 1896-ban az Egyházközség tulajdonával hagyta jóvá.






 
1899-ben azonban más is szemet vetett a régi házra, nevezetesen Strausz Sándor és becses neje, született Rosenfeld Katalin. Nagyszabású ötlettől vezérelve, hogy ide a Terézvárosba egy új, szépséges bérpalotát terveztessenek, a nemzeti szecessziós építészet gyakran foglalkoztatott építészpárosát, Komor Marcellt és Jakab Dezsőt kérték fel a nemes feladatra.




1903-ban ismét gazdát cserélt a telek, rajta a palotával. Blum Mór és neje, Helfer Eleonóra 390.000 koronát fizetett érte, és rá tizenkét évre továbbértékesítette azt 470.000 koronáért. 1917-ben újabb korszak következett. Schrank Béla és Ödön tulajdonostársakat 1923-tól a Benedek család váltotta. Az öt fő kezdetben egyenlő arányban osztozott a házon és 29 évig, egészen az IKV idejéig ők viselték gondját. A lakások a 80-as évektől fokozatosan kerültek magánkézbe.












A körfolyosókat tartó levéldíszes konzolok szép összhangot mutatnak a kovácsoltvas korláttal és tartóoszlopokkal. A sötét sárga vakolatra a Lechner - és követői - munkásságára jellemző apró, habcsókszerű kis virágok és szívecskék kerültek. A hátsó lépcső szűk csigavonalán járva, egy kis beugróból nyíltak régen a mellékhelyiségek.





Az igazi hangulatot azonban a dús növényzet adja! :) Kétféle lakó van. Az egyik, lakásának négy fala között él, a másik a teljes házban. Azok a belvárosi épületek, amik nagyon szomorú, málló, omladozó állapotban vannak, azért olyan kedvesek nekem, mert még a pusztulásban is minden házat képes élettel megtölteni és megszépíteni a lakók lelke a legapróbb kis törődéssel! :) A körfolyosók kovácsoltvas kacskaringói tavasztól télig színes virágba borulnak, néhol kisebb oázisok jönnek létre. Jól esik kiülni a párnás kispadokra beszélgetni, kávézgatni. Van, ahol a frissen teregetett ruhák illata keveredik a körben futkosó gyerekek nevetésével, kiabálásával. Itt-ott tányérok, evőeszközök csörömpölése hallatszik. A függönyök mögött ebédhez terítenek. Az ilyen képekhez azt a hajdan volt hangulatot is ideképzelem, ahogy a recsegő rádió dallama ellepi a házat…




Forrás:
Helyszínbejárás 2014.
Adalékok a külső Terézváros történetéhez – Budapesti Városvédő Egyesület. 1998. - Dr. Szentpétery Tibor gyűjtése

2014. június 22., vasárnap

OTI-telepek - kertváros

Fedezd fel!

Ikertestvérek Budán és Pesten


Ma a lehetetlennel határosan egy időben a város két egymástól távol eső pontján – telepén – fogunk sétálni.
Budán, Albertfalván, és Pest angyalföldi részén. :) Az OTI-telepek kis helyes, falusias házikói az árnyas utcácskákkal, túl azon, hogy egy kor lenyomatát őrzik, valódi felüdülést nyújtanak a környező magas panelek tövében.


Ahogy már a MÁV-telepeknél is láthattunk, az állam szociális lakásépítési programjában több nagyobb intézmény is fellépett, mint építtető. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) az 1900-as évek első felében támogatta a kis jövedelműek lakáshoz jutását.




Karcag utca 1935.

Albertfalva esetében az építkezések a Fegyvernek- Építész- Karcag- és Vegyész utcák által határolt területre estek. Az Abádi tér köré szerveződő egyedi telkes egyemeletes zárt sorházakat 1929 őszén vehették birtokba az első családok.





A környező utcák kezdetben nem nevet, hanem sorszámot kaptak. Dr. Baráth Béla és Novák Ede a kertváros tervezői a telep csoportházas beépítését szorgalmazták, ami három egységes homlokzatú tömböt eredményezett. Sok helyütt egy telekre egy lakás jutott, saját elő- és hátsó kerttel. A Karcag utca hosszú-hosszú emeletes sorházai pedig eredetileg négy család részére adtak otthont. A 80-es évek végén a lakások magánkézbe kerültek. Az átalakításokkal az egyedi törekvések is megszülettek. Végeredménybe sajátos, de így is hangulatos homlokzati kép tárul szemünk elé.








Sétám során egy idős bácsitól - egy büszke lokálpatriótától - megtudtam milyen volt itt régen az élet. :) Arra is alkalmam nyílt, hogy megnézzem a Karcag utca egyik házának picike lépcsőházát, amibe épp, hogy beléptem, máris újabb ajtó nyílt a hátsó kertre. A szépen rendezett csepp udvaron több lakó is osztozik.








A telepet főleg az OTI dolgozói lakták és a 30-as, 40-es években meglehetősen zárt egységet alkotott. Nem véletlenül, hiszen minden, amire az itt élőknek szükségük volt, karnyújtásnyira volt tőlük. Az asszonyok munkából hazajövet beugrottak a henteshez a tyúkhúsleves hozzávalóihoz, a vasárnapi ebéd után pedig elsétáltak a cukrászmesterhez habos krémesért. Működött itt nyüzsgő piac is, de közösségi élet a jó szomszédi viszony mellett leginkább a helyi kaszinóban virágzott, ahol táncmulatság várta a vendégeket. A telepen élt többek között Udvari Pál festőművész, Déri Gabriella operaénekesnő, Tersánszki Józsi Jenő író és például Erő Kató országos tekebajnok is. Sajnos a háború megviselte a kertváros harmóniáját! Mivel biztonságos óvóhelyek ide nem épültek, sokan kénytelenek voltak végleg elhagyni otthonukat.





Ma már nyoma sincs a borongós hangulatnak, sőt! Igazi felüdülést nyújt a környék a szépen rendezett virágos parkkal, a széles utcákkal és a verandás, boglyaíves bejáratokkal.
Összehasonlításképpen ennek a budai telepnek egy nagyon helyes ikertestvérét láthatjuk a XIII. kerület angyalföldi részén.







A XIII. kerületi Magdolnaváros építkezése 1940-ben kezdődött. A 288 lakásba beköltözők 80%-a legalább 3 gyerekes ipari munkás, 20%-a tisztviselő volt. A földszintes házak három évvel később készültek el.

A Magyar Építőművészet 1941. októberi száma így számol be a telep kialakításának koncepciójáról:
"751 földszintes házból áll a telep. A lakótelep egy részén emeletes házakat fognak építeni. 16. db. kétemeletes házat tervezünk. Ezekben szoba-konyhás lakások lesznek… a házakban 600 lakás lesz, és itt akarjuk elhelyezni központosan az üzlethelyiségeket is. …Sorházaknál az egyes lakásokhoz 100 négyszögöles telek tartozik. Vannak szabadonálló ikerházaink is. […] Festőiségre és változatosságra azért törekedtünk, mert általános tapasztalat, hogy az ilyen nagyarányú telepek képe könnyen unalmassá és egyhangúvá válik. A tervezésnél fő szempont volt, hogy minél több építőművésznek adjunk lehetőséget arra, hogy ötleteikkel és terveikkel változatossá tegyék a telep megjelenését. 41 tervező építésznek az alkotását csoportosítottuk a telepen.”
A terület történetéről részletesen a Kép-tér blog számolt be. Íme, a megvalósult festői környezet - átalakítva :)




Forrás:
Helyszínbejárás 2013. tavasz, nyár
Dr. Körner Zsuzsa: A telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1850-1945. TERC Kft. – 2004.
ujbuda.hu/ujsag
youtube.com - Riport Farkas Krisztinával