Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2014. augusztus 29., péntek

József körút 60.

Nézz fel!

Csónak a körúton


Egy nagyon forró nyári napon, kiadós séta után már hazafelé vettem az utam, amikor a József körúti kedvenc szakaszomon sétáltam, s mint mindig, most is megálltam egy pillantással köszönteni azt az épületet, melynek fürtös hajú tritonjai - embertörzsű és halfarkú tengeristenek - egy ladikot kísérnek a főbejárat felett. Évek óta találgattam, ki lakhatott annak idején a házban; tán kereskedő volt, halász, esetleg hajóskapitány, vagy csak a vizek szerelmese?


.
.


Eljött hát az idő, hogy feltárja előttem titkát a régi épület! A kulcs ezúttal egy hölgy volt, aki készségesen beengedett és büszkén mutatta házuk szépségét. Látványosságban pedig igazán nem volt hiány, sőt! A melegséget árasztó, sárgára festett előtér habos, fehér stukkóinak gazdagságát fokozta a márványoszlopok látványa. Jobbra a lépcsősor beugrójában, kagylóformában végződő üres szoborfülkék állnak. A kőkorlátos lépcsőház piros és fekete terazzójának virágmotívumát meander minta keretezi. A homlokzat udvari részén, a kapuív felett két szobor vigyáz a házra! Az elegáns öltözetű házaspár között a címer medálban a monogram már nehezen kivehető. A rejtély fokozódik! Vajon kik lehettek ők, az örök lakók? A sárga, fehér színekben felújított lépcsőházat a keskeny körfolyosón zöld keretes ablakok és ajtók ritmusa váltja fel. Ahogy haladtam egyre feljebb, találkoztam egy mosolygós lakóval, aki kedvesen invitált. Szó, szót követett, s azt vettem észre, hogy az időutazás alatt több mint egy óra elrepült és egészen beesteledett! :)












Anélkül, hogy most elhagynánk kényelmes fotelünket, gondolatban ugorjuk át egy másik körútra, hogy bekukkantsunk abba az épületbe, amelynek telkéről történetünk főhőse indult. A Károly körút 14. külső mozaikjait és csipkés csúcsait jövet-menet megcsodálhatjuk. A ház belső szépsége is magával ragadó. A leírás alapján megtudhatjuk, hogy a most látható épület a Szevera-család tulajdonában volt. Ám őket megelőzően az 1860-as években a telken álló épületen Loser János osztozott két testvérével.

Loser János, őrmezei birtokain feltörő forrásvíz gyógyhatását kiaknázva palackozóüzemet hozott létre, és megkezdte a „Rákóczi” keserűvíz forgalmazását. Az ásványvíz kereskedése révén nagy vagyonra tett szert, mely lehetővé tette azt is, hogy 1890-re a város egyik legdrágább területén, az újonnan beépülő nagykörút egyik telkén építkezzen. Háromemeletes eklektikus bérpalotájának homlokzata gazdagon díszített. Az ablakok felett a magasban visszaköszön a bejárat felett látott bárka is. A felső párkányon végigfutó mozgalmas szobordíszek között pedig Hermész, Ámor és Fortuna is felfedezhető.


Az üzem mellett a józsefvárosi palota is látható


A századforduló körül illusztris társaság jött össze Loser János és neje, Braune Paulina bárpalotájában. Az első beköltözők között volt a gazdag földbirtokos Illyés Lajos és felesége Braun Mária. Őket követte 1892-ben Blum Antal, császári és királyi kapitány és neje, született Zeillinger Lujza (Aloisia). Haentjens Henrik magánhivatalnok 1907-ben nem csak itt, de Bécsben, a Teybergasse 10-ben is otthon volt. Técsy Sándor az Osztrák-Magyar Bank hivatalnoka, nejével, Hoffmann Irmával költözött be. Csermoch János, „mint a Loser János cég megbízottja”, - könyvelési feladatokat látott el a bérház tulajdonosnál - szintén itt fizetett a lakhatásért. Kovács József 1894-ben, „katonaügyosztályi biztos” is a házban lakott, talán éppen egy emeleten dr. Csekő Imre ügyvéddel. S aki megédesített a lakók mindennapjait, Kiss Miklós cukrász volt. :) Ünnepi süteményre pedig mindig volt ok: ifjabb Loser János 1905-ben kelt érettségi anyakönyvi kivonatában büszkén olvashatták a szülök a bejegyzett eredményt: „érett”. :)





Teltek múltak az évek, háborúk és szomorúság váltotta a felhőtlen békeidőt. Új szomszédok jöttek a régiek helyére. A ház azonban minden korszakból féltve őrzi a kis kincseit. Vendéglátóimnak köszönhetően alkalmam volt megcsodálni az eredeti intarziás parkettát, mely egy golyónyomot is őriz ’56-ból. A köves helyiségek pedig szép, hattyús és halacskás mintát mutatnak, épp olyat, amilyet a Szív utca 16. előterében is találtam. :) A díszes szellőzőnyílások és az eredeti ajtókeretek is megvannak még.








Gábor, aki 1954 óta él a házban úgy emlékszik, szigorú házmesterük volt, aki fegyelmet tartott a sok gyerek között. Lakása az udvar végében pedig sokáig megmaradt még. Mögötte egy kis helyiség mosókonyhaként funkcionált, s talán még meglehet a beépített nagy főzőüst helyének nyoma is… A cselédlépcső félemeletein a mellékhelyiségek mellett az egyik emeleten egy 10 nm-es szoba, pici lakásként is szolgált egykor, ahol a takarító lakott. A házban ma egyetlen cég sincsen. Valódi lakói vannak hát, s köztük nagyon jó a szomszédi viszony. Az idős néniket én is láttam késő délután, ráérősen beszélgetni a gangon. Az udvaron balra, a nagy fakapu mögött az egykori istállóból mára garázs lett. Hátrébb két ajtó látható, itt dolgozott régen az asztalos. A gyerekek érdeklődve kerülgették az sárga, köves udvar közepére összerakott kész bútorokat. :) Az utcafronton üzletek sora várta és csábította a járókelőket. Aranka néni, aki fénykorában híres korcsolyázó volt, trafikjában pici műanyag játékokat; katonát, kisautót és még kacsintós pénztárcát is árult. :) A régi üzletbe virágos költözött. A bejárat másik oldalán híres hentes működött. Pultjaiba mindig kiváló és friss áruk kerültek, s nem lehetett ellenállni a finom sült kolbász illatának sem!


Ma már hiába keresnénk itt hentest, trafikot, asztalost, bankárt, vagy akár a cukrászt. A gyógyító forrásvíz is elapadt és a csapból is új trend folyik. A körúti fa lombjai mögé bújt ház szivacsként gyűjti a körút zaját és a régi emlékeket. Benn az udvarban, a szoborrá formázott örök lakó, Loser házaspár, jövőre ünnepli szépséges bárpalotája fennállásának 125. évfordulóját. :)




Forrás:
Helyszínbejárás 2014.  Ezúton is köszönöm Ágnesnek és Gábornak vendégszeretetüket és a sok kedves, gyerekkori emléket, amit megosztottak velem! :)
Budapest Főváros Levéltára

urbface.com

2014. augusztus 19., kedd

Stílusok a Városligetben

Fedezd fel!

Vajdahunyad vára - részlet


A nyári a zsúfolt turista szezonban elkerülöm a város populáris és nevezetes helyeit, de bármennyire is szeretek elbújni a kis rejtett mellékutcákban, azért keresztezek egy-két csomópontot. Így volt ez a napokban is, amikor a Liget környékén volt dolgom.
Gondoltam, körbejárom a tavat. Megnézem a gyógyfürdőző a vadkacsákat, és odébb az enyhe vízesésen és a hídon túl, a csónakázókat. A területen a kedvenc részem a kápolna hátsó, borostyános kertje, mely évek óta elkerítve áll, s ahonnan egész érdekes látványt ad az itt a kacsáknak is bokáig érő pocsolya tavacska, benne egy pici szigettel. :)






A Mezőgazdasági Múzeum bejáratánál azonban hosszasan nézelődtem, és szoborról szoborra haladtam körbe - a teljesség igénye nélkül. Persze, az épületről hosszan lehetne mesélni, de egy pár szó után beszéljenek inkább a képek, melyek a részletekre ügyelnek! :)














Az 1896-os Ezredéves Kiállítás helyszínén az ezer év magyar történetét bemutató gyűjteményeknek helyet adó épületeket csupán ideiglenes használatra szánták. Feltétel volt azonban, hogy a régi magyaros építészei motívumok; az Árpád-házi román, az Anjouk és a Hunyadiak-kori gótikus, illetve ezt kiegészítve a jellegzetesen Habsburg barokk elemek is megjelenjenek a kiállítás építményeinek stílusában.

Igazgatósági épület a milleniumi kiállításon

Történeti vadászat, ősfoglalkozások pavilonja
Erdészeti pavilon a milleniumi kiállításon

Az eredeti tervek alapján az ideiglenes, többnyire fából alkotott létesítmények alapozás nélkül, de mégis tűzbiztosra készültek, s a kiállítás végeztével szomorúan várták lebontásukat. A Városliget Széchenyi-szigetén megvalósult épületcsoport azonban igen hamar belopta magát furcsa sokszínűségével a látogatók szívébe! Nevét a négy stílus közül, a gótikus motívumokat felvonultató Vajdahunyadon álló vár egyes részeinek eredeti másaként felépült részről kapta.


Vajdahunyad vára
A nagyszabású eseményről máig tanúskodó épület tervezési feladatát Alpár Ignác végezte, aki Neuschloss Ödön és Marcell vállalatának adta a kivitelezési munkálatokat. 1897-re a helyiségekbe a Mezőgazdasági Múzeum költözött, s úgy megszerette az épületet, hogy csak azzal a feltétellel hagyta lebontatni, ha időtálló hasonmása éled újjá. A háromkupolás főépület Mária Terézia-kori barokk külseje mögött, a múzeum igényeihez igazodva Alpár némi átalakítást végzett. Akkortájt a sajtó is nagyra méltatta, hogy a Mezőgazdasági Múzeumnak helyet adó épület 1907-es, második megnyitásakor immár hosszútávra, mégpedig kiváló magyar építőanyagokból alkotva nyithatta meg újra kapuit.
Belépő híján azonban most hagyjuk magunkat elvarázsolni a kültéri „építészeti múzeum” látványával! :)

Forrás:
Élet a régi Városligetben – Ligetfalvi György: Vajdahunyad / Kecskeméti Lapok Kft.