Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2016. május 20., péntek

Arany János utca 16/a


Tudtad?

Hét vezér a lépcsőházban 


Nem ide indultam. A Sas utca 16-ban viziteltem, melynek szépségével feltöltődve sétáltam a környéken, és hagytam magam elcsábítani, bármely szembejövő épület látványával. Az Arany János utcában egy távolról egyszerűnek tűnő klasszicista épület nyitott kapuja húzta el előttem a mézesmadzagot. Bár első ránézésre nem tűnt túldíszítettnek. Alaposan megnézve sok szépséget tartogatott! Zártsorú beépítésével a három elemet magasra épült romantikus ház, csipkés mérműves gótizáló elemeket mutatott. Bejárata mellett márványtábla méltatta a házat. A műemlék 1846-ban ifj. Zitterbarth Mátyás tervei szerint készült. 




 
Kapubejárójának hófehér falán a téglavörös keresztboltozat íves pántjai egy csomóba futnak össze a mennyezeten. Felettünk aprólékos, kovácsmunkával készített csillár függeszkedik. Az udvar felé néző négyzetes osztású felső ablak mart üvege, úgy mossa el a szemközti függőfolyosó képét, mint egy torz tükör.




Jobbra a lépcsőház szamárhátíves dupla üvegajtaján belesve, hirtelen megtorpantam! A kis ártatlan virágokkal gazdagon mintázott tejüveg ajtó mögött egy férfi állt lándzsával! Ő csakis a ház őre lehet, gondoltam! A zárt ajtó előtt még ácsorogtam egy darabig. Mégiscsak jó lenne bejutni ide, s legalább valahogy barátságba kerülni vele, hátha felenged ezen a szép vörös márvány lépcsősoron. Lassan megenyhült és bebocsáttatást nyertem az amúgy sötét, félhomályos lépcsőházba. A téglavörös szoborfülkében ácsorgó hófehér szobor komoran állt előttem. Talapzatáról gyorsan leolvastam nevét, hogy tudjam, miképp is szólíthatom. Ő volt Álmus. Persze első olvasásra ez a szó kicsit furcsának tűnt, de hát ki tudja, miféle szerzetek maradhattak itt az 1800-as évek közepe óta?...  Sokáig nézegettem, derengő fényben és megvilágításban is. Próbáltam fürkészni megkövesedett tekintetét, hosszú bajuszát, szakállát, ruhája szép cirádáit és fegyverzetét. Végül is összebarátkoztunk, s kegyesen továbbengedett utamon. 









Nyugodt szívvel indultam volna tovább, s ahogy megfordultam újabb útonálló keresztezte utam! Az ember nagyságú fehér szobor vállán vadállat prém pihent, széles csatos övében szablyát, s kardot tartott. Jobb kezében buzogány pihent. Az újabb visszahőkölés, majd illedelmes bemutatkozás után Árpádot ismerhettem meg. 







De kik ezek a harcosok és mit keresnek itt? Visszanéztem; … Álmus, meg Árpád. Akkor már kezdett kicsit gyanús lenni, hogy valahonnan erősen ismerős ez a társaság! Óvatosan kinéztem a széles csigalépcső orsójába, de nem láttam semmit. Bár ügyesen megbújtak a kis fülkéikben, de valójában hemzsegett a ház a törzsközösségtől! :)







Ahogy baktattam feljebb és feljebb, számolgattam, nézegettem, és próbáltam beazonosítani a régi neveket. Akárhogy is néztem, nem volt teljes a létszám, meg aztán Árpád is kilógott a sorból. Találkoztam Álussal (Álmos), Gounddal (Kond), Hubával, aki már nem bírta a 170 éves ácsorgást, és inkább lehuppant egy kőkupacra, Tosuval (Tas) és Tuhutummal (Töhötöm) is. Hiába… Elődöt és Ondot valahol elhagytuk. Lehet, még mindig Etelközben bolyonganak, mert a meredek cselédlépcsőn sem láttam őket lihegve felkapaszkodni.
No, persze, nagyon örültem a váratlan találkozásnak, de csak nem hagyott nyugodni, miért pont itt álltak meg, s gondolták úgy, ez az Arany János utcai ház lesz a legmegfelelőbb hely számukra a Kárpát-medencében?
















A helyes kis körfolyosós épületet egy kapitány, Borsody András álmodta meg, aki igencsak megszerette ezt a történelmi korszakot, s ő rendelte meg a szobrok elkészítését is. Ám az sajnos nem derült ki, vajon, miért száműzte a lemaradt két vezért.










A ház építőmestere Gerster Károly volt, kinek a legaprólékosabb díszítőmotívumokra is gondja volt. Rácz Erzsébet korábbi kutatásaiból megtudhatjuk, hogy 1912-ben Klein Berthold és neje tulajdonolta a házat, de itt lakott Dr. Pick Jenőné és társai, illetve 1943-ban a Magyar Műanyag és Vegyészeti Gyár Rt. központja is itt kapott helyet. A kapu mellett régen egy cégtábla hirdette, hogy Garainé Horváth Ibolya női szabó a II. emeleten dolgozik, és fogadja vendégeit. Az utcafronton a VOLÁN Elektronikai bemutatóterem három kirakata csábította az érdeklődőket. A ház udvarán balra még ma is láthatók a korabeli garázsajtók. Ki tudja, mit rejtenek manapság? A régi lakók elmondása alapján itt is sokan laktak társbérletben a feldarabolt nagypolgári lakásokban. Miután bevezették a gázt, már lecserélték a szebbnél szebb cserépkályhákat. A rézkilincsek és a díszes lámpák talán még megvannak itt-ott. Az egykor szép, metszett üveges liftet, a tükörrel és a kárpitos üléssel már évekkel ezelőtt kicserélték. A lépcsőház öntöttvas korlátja még épségben megmaradt. S szerencsére a szobrok is!






Örülök, hogy Álmus végül megenyhült és beengedett. Jó volt visszarepülni az időben és látni ezeket a vezéreket, ahogy 170 éve rendületlenül álldogáltak – kivéve persze a megfáradt Hubát. Reméljük persze, hogy előbb-utóbb az két kóbor lélek is hazatalál. :)


Forrás
Helyszínbejárás: 2015. 
Adalékok a Belváros történetéhez / Rácz Erzsébet kutatása