Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2016. július 25., hétfő

Szent Gellért tér 3.

Fedezd fel!

Kincsekre épült palota


Nem tegnap volt, mikor gyakran jártam jövet-menet a Bartók Béla úton. Szeretem ezt a környéket, mert szinte minden háza annyira más, annyira különleges, hogy legszívesebben sorra bejárnám őket. Az évek során talán a legnagyobb átalakuláson a Szent Gellért tér ment keresztül, amit saját szemmel kísértem végig. Majd’ hét éve – ha nem több – a legizgalmasabb élményem mégis az volt, mikor megleshettem, mi van a tér alatt! Kevesen tudják ugyanis, hogy a szomszédos fürdő vizét tápláló forrás épp a Pesti hídfő kanyarulatának kereszteződése alatt bugyog. Fényképek is jobbára csak speciális géppel készülnek a magas páratartalom és a szűrt fény miatt – de ez egy másik mese lesz…



A mai látogatásunkkor valami egészen más fényesre bukkanunk, az alapok kiásásával a föld mélyében! :) Történt ugyanis, hogy Lágymányoson a Műegyetem építkezésével egyetemben a szomszédos telkek is sorra elkeltek, és tulajdonosaik szépséges épületekkel rendezték be a környéket. Közülük most a Szent Gellért tér 3-as számú palotájába kopogunk be egy kis múltidézésre. Ahogy ásónkkal munkához is látunk, egészen az ókorig lyukadunk! A mai Gellért-hegy valamint a Tabán területének kedvező fekvését már i.e. a 4. században is felismerték. Az itt letelepedett ókori kelta eredetű nép – az eraviszkuszok – földből, kőből és agyagból épített települése, kézműipari, valamint kereskedelmi központ is volt.








Az 1900-as évek legelejét követően, mikor hozzáláttak a Szent Gellért térre építendő ház alapozásának, itt-ott kincsek csillantak meg a földben! Talán egy kereskedő rejtette le ide egykor értékeit, hiszen ezüst dénárok, római kori érmék kerültek elő. Ezek után már nem lehetett kérdés, hogy az ilyen gazdagon táplált földből csak valami szép, pompás jöhet létre, melyről Wellisch Sándor és testvére, Wellisch Gyula tervezők gondoskodtak! :) A házat tetőtől talpig, vagyis az ácsmunkálatokat és a cölöpözést a Norvégiából betelepült Gregensen Gudbrand végezte. Bár mára már nem látható, de ezt az épületet is szépséges kupolák és tetődíszek koronázták, Zellerin Mátyás fémöntő, bádogosnak köszönhetően.
















A bejárat felett kedves női arc köszönt bennünket. Belépve, széles előcsarnokba érünk. A sárgára festett falakat, fehér stukkók díszítik. Lábunk elé nézve az egészen különleges mintázatú csempeburkolat Walla József műhelyéből került ide. Jobbra következik a főlépcsőház. A mára erősen koptatott márványlépcsőkön Weisinger György kőfaragó dolgozott, a szép kovácsoltvas korlát pedig Jungfer Gyula kovácsműves munkája. Szerencsére itt-ott még megmaradtak a Róth Miksa-féle színes üvegablakok is. A földszinten sorakozó helyiségek ablakai, ajtói felett kört mintázó stukkók sorakoznak, mintha csak egy hajót látnánk. :) A négyemeletes épület körfolyosóit két méter magasságig vörös téglafal borítja, mely kifejezetten elegánsnak hat a világossárgára festett épületben. A függőfolyosókat tartó kecses öntöttvas oszlopokat Oetl Antal tervezte.








A Duna partján egy ilyen impozáns palotában minden kétséget kizáróan kényelmes lehetett az élet! A bejárati ajtót 1905-ben nyitották ki először, hogy az újdonsült lakók elfoglalhassák többszobás, modern lakásaikat. Ide tértek haza dr. Gyöngyössy István és Zala Hugó, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. aligazgatói, Steiner József műépítész, aki bizonyára szakértő szemmel vizsgálta új otthonát, csak úgy, mint felsége, Grimm Blanka. Dr. Tahy Jakab a Kecskeméti-tiszai ármentesítő társulat képviselőjének miniszteri osztálytanácsosa, talán épp közvetlen szomszédja lehetett dr. Tomcsányi Móricné, született Gerhardt Margitnak, akit reggelente mélyen meghajolva köszönthetett. Preysz Gusztávné, született Rost Frida, a Földhitelintézet igazgatójának neje talán együtt kávézgatott az ezredes feleségével, Szelényi Ernőné, született Szekerák Ellával. Pompéry Elemér, mint a Budapest-Gyöngyös Szénbánya Rt. képviselője bizonyára gyakran diskurált György Albert vasúttársasági bányafelügyelővel. Vajda Vilma női szabót azonban könnyű testi sértésért feljelentették – talán mert egy makrancos hölgy annyira izgett-mozgott a ruhapróbán, hogy Vilma véletlenül beleszúrta a gombostűket. :) Eközben a legfelső szinten teljes nyugalomban, fantáziavilágában elmerülve Veress Zoltán festőművész alkotott. Ki tudja, tán a nyüzsgő ház lakóinak könnyű vasárnap délutáni csendéletét is megfesthette? …












Ebben a házban azonban nem csak a lakók érezték jól magukat! Az épület átadásával egyetemben nyílt meg itt a Műegyetem kávéház. Ezt a tervek a bejárattól balra mutatják a Budafoki út felőli sarokra, míg a szép, napernyős vendéglőt, épp a ház jobb oldalán rajzolják ki a dokumentumok, az egykori Horty Miklós útra. Első tulajdonosának Fiedler István, majd Gusztáv fiát jegyzik. A kávéházban több híresség is megfordult, köztük Csonka János feltaláló is. Automobilját lelkes érdeklődők csodálták, nézegették, s ő készségesen válaszolt az ámuldozó tömegeknek. A válaszokért mára érdemes pár sarkot elsétálni, a Bartók Béla úti helyes kis múzeumba – ahol azt a híres automobilt is meg lehet még csodálni! :)


















A régi dokumentumok szerint a Budafoki út felől varrodát is mutatnak a papiruszok, rajta: „Gross” fehérneművarró üzemében felállítandó gépek terve, sőt a kirakatban még 12 varrógép is munkára készen áll. 1934-es dátummal a Szent Gellért tér 3. alatt (a bejárattól jobbra) egy meglévő üzlethelyiség átalakításáról szólnak a rajzok. A Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. rendezkedett ide be, váróteremmel, pénztárral, forgalmi irodával, valamint szükségpénztárral.
1939 júliusában a bejárattól balra az egykori kávéház átalakítására pedig Keresztény Főiskolai Hallgatók Centrum Fogyasztási Szövetkezete szerepel építtetőként. Az új portált egy bizonyos Simai László asztalos készítettel el. 1945 októberében egy Wellisch örökös – Wellisch Gyuláné – Szende Andor építészmérnökkel újjáépíttette a háborús sérüléseket szenvedett bérházat. Az 50-es évek után lakásmegosztások következnek, majd 1966-ra az óvóhely felújítást aktualizálták.










Teltek múltak az évek… a környék átalakult. Most is szinte napról napra változik. A 4-es metró miatt a felszíni rendezés áldozatául esett többek között az a szép gesztenyefa is, mely a Szent Gellért téren a Műegyetem Kémia (CH) épület szépséges látványát takarta. Mára azonban szép rálátás nyílik erre a sarokra is. A Szent Gellért tér 3. pedig túlélve minden változást, habos ruhájában rendületlenül áll, vetekedve a szomszédos Gellért Hotel szecessziós értékeivel! :)



Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Budapest Főváros Levéltára
e-levéltár  A lakók és foglalkozásaik, ill. a büntetőügyek valós adatokon alapulnak, ám a szereplők közötti viszonyok gombolyítása csupán a fantázia szüleménye…