Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. június 25., kedd

Sellő a Moszkva téren

Nézd meg!

Partra vetett hal a tér tetején


Mivel városunk kisebb-nagyobb léptékben, de szépen halad a megújulás felé, s közben egyre csinosabb lesz, sokszor gondolok arra, milyen kár, hogy egy-egy helyet nem néztem meg alaposabban, még mielőtt "átrajzolták és kiszínezték" volna. Ilyen a régi Március 15-e tér, amit valószínűleg a környéken lakók pontosan fel tudnak idézni, mások pedig csak egy elmosódott emlékképként őriznek belőle - romokhoz vezető vaskorlátos lépcsőt - múltjuk emlékkönyvében. De mondhatnám például a Kálvin teret is a kereszteződés mellett magányosan, dézsában álldogáló pálmafával, vagy a Deák téri gödör helyét, virágos parkkal és sárga sóder kővel. Így rajzolja át az idő a város régi képkockáit és archiválja emlékeinkbe egy „bezzeg az én időmben” felirattal. Sokan még a Marx térre jártak szívószállal Bambit inni, vannak, akik még a Röltexbe mentek spulnit venni, és a Közértben darálták le a szemes kávét, és akad, aki még mindig a Moszkvára, az óra alá beszéli meg a találkozókat.

Ezzel pedig meg is érkeztünk mai témánk helyszínére. Felpillantok az órára. Még időben vagyunk; még őrzi régi – az egyik régi – képét a tér. Húsz éven át jártam erre, keresztbe-kasul. Két típus fordul meg itt; aki csak sietősen átrobog, és van, aki várakozó álláspontra helyezkedik. Valamiben mégis közösek…

A leghangulatosabb a téren, az egykori 56-os villamos által körbefont terület. A füves részen és a korláton régen sok fiatal ücsörgött. Most kicsit távolabb sétálunk, hogy szemügyre vegyük azt a kútszobrot, ami meglehetősen kevés figyelmet kap. Ha egyszer letérünk a megszokott hangya útvonalunkról vagy átszervezzük az óra alól ide a találkozóinkat, érdekes látványban lesz részünk!

A Sellő nevű szökőkút 1980 óta díszíti 6,5 méter magasságával a teret. A látvány három ember munkáját dicséri. Makrisz Agamemnon és neje Zizi, miután elhagyták hazájukat, Görögországot, nálunk telepedtek le. Nem csak a hazai, de a nemzetközi képzőművészetben is jelentős sikereket értek el, többek között a Százados úti művésztelepen készített munkáikkal. A művész vörösréz lemezből alkotta a kút tetején látható sellőt, aki egy nagy gömbön, a habokból kiemelkedve jobbára ma a galambokkal barátkozik. Alatta három részre vágott fodrozódó hullám magasodik. (Az érdekes alkotás engem leginkább körte alakú, pikkelyes hátú krokodilokra emlékeztet.) A szökőkút nyolc, két méteres átmérőjű betonkorongjának három képét, a művésznő, Makrisz Zizi alkotta. A színes mozaikok kavalkádjában megjelenő halak, kígyók és virágok a tenger élőlényeit szimbolizálják. A nyári nagy melegben a vízzel áztatott képeken szinte megelevenednek ezek a formák. A szökőkút macskakővel kirakott medrét pedig Tokár György építész tervezte.

A város új szökőkútjai ma már más trendek alapján épülnek. A régiek közül pedig sok már nem is üzemel. Örülök, hogy ez a Sellő még ilyen jó állapotban van! Ennek ellenére, a terület új rendezési terveiben a szobor nem látható. Ki tudja, mikorra válik valósággá a látványterv, de időben szólok, hogy ezt az alkotást érdemes szemügyre venni, amíg még nem késő! S bár, már lecserélték az utcanév táblákat, én másokra hagyom a Széll Kálmán tér nevet. Hiszen ez itt nem más, mint Moszkva tér. Végállomás. A viszontlátásra!

Forrás:
kozterkep.hu
oroksegfigyelo.blog.hu





































A Sellő kötéltánca :)

Sellő a galambok társaságában

2013. június 18., kedd

Velence ékszerdoboza Budapesten

Fedezd fel!

Pichler ház


Városunk az eldugott mellékutcáiban is sok érdekességet és felfedezni valót tartogat még számunkra, de most kicsit nézzünk körül a turisták egyik kedvelt helyén. A nyári meleg és az árvíz összevonásaként ma gondolatban Velencébe repülünk, de ígérem, ezúttal megússzuk szárazon! Budapestben – többek között – az a jó, hogy anélkül, hogy külföldre kéne utaznunk, városon belül bukkanhatunk rá az épített környezetben a távoli kultúrák kis szeletére.

Ma a Szent István téren sétálgatunk. A Bazilika látványa monumentális méreteiben épp olyan lenyűgöző képet mutat, mint szépen kidolgozott apró részletei. Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, pihentessük meg szemünket a szomszéd épület kőcsipkéin.



Aki már járt Velencében és látta a Casa d’Oro épületét, annak bizonyára feltűnik a hasonlóság a Hercegprímás utca, sarki épületével. A térre és az utcára néző romantikus homlokzat a gótika csipkés elemeit vonultatja fel. A négyemeletes épületet a csúcsíves, tagolt ablakok, a gazdagon alkalmazott mérművek és a második emeleti erkélyek teszik változatossá.

A ház a Bazilika teraszáról igazi ékszerdoboz képével ajándékoz meg bennünket. Olyan dobozka ez, mely már messziről sejteti, hogy részleteiben rejlik igazi szépsége. Az embernek szinte kedve támad kézbe venni, és nézegetni!

 

A ládika a Hercegprímás utca felől nyílik. A homlokzaton emléktábla hirdeti, hogy a Pichler házként híres műemlék, Wieser Ferenc tervei szerint épült 1855 és 1857 között. Zöldre mázolt fakapuján belépve csipkézett boltívek árnyékában érünk, a mennyezeten kovácsoltvas csillár. Lábunk alatt visszaköszön a sok helyütt megmaradt sárga keramit. Az előtér egy szolid méretű kis udvarra nyílik, sarkában cselédlépcsővel, körötte pedig a ganggal. A vesztibülből balra indul az első emeletig zárt, majd félig nyitott, tágas lépcsőház. A vörös márványból faragott lépcsőket itt is szép kovácsoltvas korlátok kísérik. A két lépcsősor, ablakos folyosóra vezet. A legfelső szint nagy terasza szép kilátást ad a Bazilika tornyaira és a ház belső udvarára. A gang sárgára vakolt falán jól mutatnak a zöld ablakkeretek, felettük pedig medálként a kőrozetták. A cselédlépcső viszont meglehetősen egyszerű, inkább modernebb képet mutat. A csigavonal ívét két nagy oszlop töri meg, így a földszintről úgy tűnhet, mintha egy üres liftaknában állnánk. A főlépcsőházban este a szép üvegcsillárok, nappal pedig az osztott üveges nagy ablakok árasztják el fénnyel a hófehér, faragott stukkókat és a mintás padló lapjait.

A Szent István tér sarki épületének szerényen elegáns belső tere kellemes összhangot ad a külső díszítettséggel. Ha valaki nyaralásként egy kis velencei hangulatra vágyik, és tudja nélkülözni a lagúnát, vegye kézbe ezt a kőcsipkés ékszerdobozt! ;)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.  
varosvedo.hu
egykor.hu


Ca' d'Oro Velencében

Pichler ház régen. Kép: Déry Attila: Budapest építészeti topográfia 2. TERC Kiadó

Hercegprímás utca 9.
Látvány a Bazilika teraszáról